Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

Jegyzetek 1. Híd híján a Dunán való rendszeres átkelést a révek szolgálták. Ezek általában megyénk legjelentősebb folyam menti településeinél — Dunaföldvárnál, Paksnál, Fádnál és Bátánál — működtek. Közülük a bátai rév volt a legfontosabb, amely a többiekkel szemben a következő előnyöket élvezte a bajai híd megépítése előtt: — 1873-tól a külfölddel való összeköttetést is biztosító Duna—Dráva vasút bátaszéki végállomásához közel (országúton 9 km-re) volt, — majdnem szemben vele, a Duna bal partján Baja szabad királyi város nemcsak az import áruk elosztásának szerepét töltötte be, hanem Pest-Pilis-SoltKiskun megye D-i részének és Bács-Bodrog megye E-i részének a kereskedelmi központja is volt, — itt sarkallott össze Tolna, Baranya, Pest és Bács megye határa. A bátai réven keresztül szállították a dunántúli (főként szekszárdi) borokat az Alföldre, az onnét érkező szállítmányokban pedig a gabona volt a legtömegesebb. Ennek az átkelőhelynek a hasznosságáról olyan szólás-mondás járta, hogy „vásári alkalomkor ... üres kézzel, tele zsebbel jön itt keresztül a bácskai és pestmegyei vásározó közönség." Tolna megyének haszon orientálta érdekében állott, hogy az Alföldről is mind többen jöjjenek vásáraira. Ezért, amikor Báta község kérvényezte a révet a buda—eszéki állami úttal Furkó pusztáig összekötő 5,3 km hosszú földút kiépítését, az ügynek sok támadója volt: „A megyének 25 000—30 000 szorgalmas munkása vár a törvényhatósági közgyűlésnek ezen útrész kiépítését elrendelő határozatára; 25 000—30 000 polgára e megyének helyeztetnék ez által oly viszonyok közé, hogy a reá rovott közterhet könnyebben viselhetné el." (Szekszárd és Vidéke 1881. aug. 11J 2. CSORBA József: Somogy vármegye ismertetése. Pest, Emich Gusztáv könyvnyomdája 1857. 3. Az Országos Levéltár helytartótanácsi iratcsomói között megtaláltam „A magyarországi fő és mellék posta-, nemkülönben kereskedelmi utak táblás kimutatása" címűt, amelyet 1848-ban állított össze Tenczer Károly oszt. igazgató főmérnök. Címéből is kiderül, hogy ez nemcsak a fő, hanem a mellékutakat is tartalmazza, de Tolna megye útszegénységére fontos bizonyíték, hogy mindössze 4 utat tüntet fel. Ezeknek főbb jellemzőit az egykori leírás alapján az alábbiakban ismertetjük: 1. Buda—eszéki fő postaút Tolna megyei szakasza 12 1/8 mérföld hosszú. Az általa érintett fontosabb települések közül néhányat funkciója szerint is kiemel. Dunaföldvár „szabadalmas mezőváros" élénk szarvasmarha- és gabonakereskedelemmel, postaállomással és sóhivatallal, megjegyezve, hogy „lakosai sokat keresnek a hajók vantatásával." Pakson postaállomás és dunai „komprév" működik, és e mezővárosban országos vásárból évente négyet, hetivásárból hetente kettőt tartanak. Tolna mezőváros lakosai főként borral és dohánnyal kereskedtek, országos vásárt évente hatszor, hetivásárt meg hetente egyszer tartottak, volt postaállomása és jelentős szerepe volt a lakosság életében a hajóvontatásnak. Szekszárd azon felül, hogy megyeszékhely és vörösbor termelő, idehajtott szarvasmarhákkal és lovakkal kereskedett, amit évente négyszer országos vásár, és hetente kétszeri hetivásár segít elő. A főként borkereskedelméről híres Bátaszék „szabadalmas mezővárosban évente 4 országos vásárt tartottak. Az „agyagos,, (nyilván zömében löszös — E. F.) talajból épült töltésen haladó, helyenként oldalárkokkal ellátott út kavicsolt volt („köveccsel meghordozva"), de nem mindenhol: „Több esztendők óta készíttetik, de minthogy a követ és a porondot távolabbrul kell hordani, mindekkorig egészen el nem készültetett, e munkát az adózók teszik meg, kiknek ebbéli munkája az adóba beszámíttatik." Kiemeli a jelentés, hogy Furkó-pusztánál a meredek szakaszon „a víz rohamai ellen 50 öl hosszan és 8 öl szélesen meg van erősítve." Ez feltehetően annyit jelentett, 340