Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

lyes épületek Összeírását) ellenőrizték, hanem a lakosság kérésére határozatot hoztak több őrház megállóhellyé való kijelöléséről (a 23. sz. őrház „Vilonya—Szt. István", a 41. sz. „Kabóla", a 41. sz. „Paári" nevű feltételes megállóhely, a 32. sz. őrház pedig „Szt. Mihályfa" rakodó megállóhellyé lépett elő.

104 Tisztázni kellett a h. é. v. társaság és az érintett földtulajdonosok teherviselését is a vasúti hozzájáró utak fenntartásából. Az útátjárókat és a rajtuk levő műtárgyaikat a sínszálaktól számított 8—8 m távolságra a h. é. v. társaság, azon túl az utakat az illetékes községek, ill. Tolna vm. törvényhatósága tartozott jó karban tartani.

105 Általunk nem ismert okból — feltehetően a vonal átadásának késése miatti szállítási veszteség megtérítésére — Stern Ármin pápai gabona- és szeszkereskedő 1897 júliusában a veszprémi törvényszéknél pótadót perelt Stern Ignác marcali és Szél Kálmán budapesti építkezési vállalkozóktól.

106 1897. november eleján a Bp. V. kerületi Járásbíróság értesítette a ker. minisztert a Szél Kálmán, valamint a csendestársai (Tendloff K. és Dittrich J.) elleni végrehajtás ügyében hozott határozatáról.

107 d) A paks—pusztaszabolcsi h. é. v. Arról már volt szó a Sárbogárd—szekszárdi h. é. v. előkészületével, tervezésével kapcsolatban, hogy az egyik elképzelés szerint a budapesti fővonalból kiágazó szárnyvonal a Duna menti nagyközségek érintésével érte volna el Szekszárdot. Amikor a közvetlenül Szekszárdra épített irány mellett döntött a megye, elkerülhetetlenné vált Paks—Dunaföldvár térségének hálózatba csatlakoztatása egy újabb vicinális segítségével. Talán jellemzi a helyi sajtó az e vasút építését megelőző huzavonát: „ . .. már évek hosszú során mint az a bizonyos tengeri kígyó folyton meg-megjelent a kéklő láthatáron, élénk eszmecserét és küzdelmet keltve, hogy azután ismét sok ideig a hivatalok poros aktáinak számát szaporítsa." A megvalósításával kapcsolatos közvetlen előkészületekre a múlt század utolsó évtizedéinek beköszöntésekor került sor. E h. é. v.-re Szeniczey Ödön és érdektársai 1890. június 22-én kapták meg az előmunkálati engedélyt.

108 Tolna megye 1890. december 13-án megtartott rendkívüli közgyűlésén megtárgyalták Szeniczey Ödön, Horváth Gyula országgyűlési képviselő és Környei János mérnök mint a „Székesfehérvár—adony—pusztaszabolcs—paksi h. é. v." engedélyeseinek kérését, hogy a megye a közmunka alapból 150 000 frt-ot szavazzon meg a vasút céljaira. E kérését a megye nem teljesítette azon az alapon, hogy a Veszprém—dombóvári és Szekszárd—baranyavári vonalakat is segélyezni óhajtja. Egyidejűleg viszont az úti pénztárból a paksi vasút Tolna megyei szakasza építésének támogatására kilométerenként 3000 frt-ot szavaztak meg azzal a feltétellel, hogy az építkezésnek három éven belül meg kell indulni.

109 A kereskedelmi és iparkamara is derűlátóan ítélte meg e pályaépítés előkészületének 1890. évi helyzetét: „A paks—adony—szabolcs—székesfehérvári vonal kiépítése nagyon valószínű. Tolna megye törvényhatósága ezen vasút támogatására, a Tolna megyén átmenő minden kilométer után 3000 frt-ot szavazott meg, s egyes községek is jelentékeny hozzájárulást biztosítottak."

110 A paks—fehérvári h. é. v. paks—pusztaszabolcsi szakaszának nyomvonalellenőrzése („trace revíziója") Menczer Lajos ker. műszaki tanácsos vezetése alatt (az engedélyesek részéről Szeniczey Ödön paksi kerületi országgyűlési kép302