Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szőke Sándorné Zsíros Mária: Az 1692. évi Kélcz Mihály-féle összeírás • 5

Ezt a korai feudalizmusra jellemző művelési módot az alacsony népsűrűség miatt alakították ki újra a Dombóvárhoz tartozó területen. Még a XVIII. század elején is.

3

'

1 Magyarországon a falvak 16 százalékában ez a földművelési rendszer uralkodott. Ebben az időben a fejlettebb területen általános a kétnyomásos gazdálkodás. A parlagoló rendszer viszont az állattenyésztés nagy súlyát tételezi fel, amit igazol az összeírás is. Külterjes állattartás van, legfontosabb a szarvasmarha és a juh. Erre a korra jellemző már a zselléresedés. Az összeírásban a számuk elenyésző. Az uradalomban inkább probléma a pusztásodás és nem a zselléresedés. Bár az összeírás szerint itt is élnek házas és hazátlan zsellérek, akik szintén a falu összlakosságához tartoznak és a török császári adót a falura vetették ki, tehát adóztak. A XVII. században tény, hogy nőtt a jobbágyság elszegényedése. Az 1696-os összeírás szerint egész Tolna megyében 1000 magyar hold gabonatermelés és 250—300 magyar hold megművelt szőlőterület volt csupán.

35 Igaz, hogy a gabona és a bor dézsmája szerepel is minden összeírásban, mint a legáltalánosabb kötelezettség. Az elszegényedést bizonyítja Vásárosdombó is. (Jelenleg nem tartozik a megyéhez.) Tulajdonképpen oppidum, tehát fejlettebbnek kellene lennie mint pl. Szekcső, de az adójegyzék ezt nem bizonyítja. Mezővárosi rangját valószínűleg a török hódoltság előtt szerezte. Ismert tény, hogy a XVI. század második felében az ország parasztságának kb. a fele mezővárosban él, tehát sok az ilyen település. Különben is nehéz elkülöníteni jogilag a fejlettebb falut a mezővárostól. Az viszont jól bizonyítható az összeírással, hogy az összeírt terület gazdasági központja Dombóvár. Például a vám, a kocsma, a mészárszék a malom is meg a kertészet alapja csak itt maradt meg a volt majorságból. A dombóvári összeírás igazolja, hogy a török hódoltság csak megakasztotta a majorkodást, de a XVIII. századra újra ez lesz a döntő birtokrendszer. A nádor is absentista birtokos,

36 alki nem lakilk uradalmán. Tisztviselőikkel igazgat (porkoláb, tiszttartó, kasznár, fisoális stb.). Kelcz Mihály munkája ezért is fontos, hogy a földesúr ismerje a pontos számszerű szolgáltatást. Tény, hogy a XVII. században az adózás még a hódoltsági területen is uradalomként változó. Bizonyos általánosítást csak a Kelcz által készített kimutatás szerint Dombóvár a hozzátartozó mezővárosok, falvak és puszták esetében lehet. A jobbágykötelezettségre nézve nincs merev szabály ebben a korban. De a hódoltsági területen legfontosabb mégis ia kétfefUé adózás, a katonáskodó rácokat kivéve. A másik vonás a hódoltsági falvak esetében az adózásban az, hogy a jobbágy és a földesúr közti alkudozás során (és nem a jobbágytelek arányában) rögzíti az egész falura egy összegben kivetett adót. Biztos, hogy robottal nem tartoznak. Acsády

37 megállapítása szerint a hódoltsági falvaktól fejlett majorság híján kevesebb szüksége volt robotra a földesúrnak. Tény, hogy a második jobbágyság rendszere lazult a Kelcz Mihály által összeírt területen. A török császárnak az adót az egész falu fizette. Ez az összeg falvanként változott a lakosság számától függően. Ez volt tulajdonképpen a füstpénz. Császár lisztet falustól fizettek. Ez a két adó általában elkülönítve szerepel az összeírásban. Sarcnak fogható fel a készpénzben, s terményben fizetett adó.

38 A keresztény földesúrnak és a szpáhinak árendát fizettek, ami jelen esetben bizonyos szolgáltatás helyett van. (Pl. robot). A legszembetűnőbb a háztartásokra kivetett természetbeni szolgáltatás — a vaj és a vászon. Ez a két szolgáltatás minden fa26