Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

1948-ban a Tolna megyei bányákból és üzletekből történt a kisipari anyagellátás, így a kovácsok részére a nagymányoki bányaigazgatóság utalta ki a szenet, az üvegezők részére kiutalt 200 négyzetméter üveg elosztására Engelmann Antal bonyMdi üzletében került sor, a vegyi anyagokat továbbra is Pécs és Budapest biztosította, Izsák József rt. pécsi gyára és a Valisán Olajtársaság Budapesten.

133 1948-ban a Kisiparosok Országos Szakszervezete is segítséget nyújtott a nyersanyag-biztosításhoz, az áruelosztáshoz. A szakszervezet kezdeményezésére a simontornyai Ipartestület szakmánkénti anyagelosztó bizottságokat választott.

134 A bonyhádi Ipartestületben a szakszervezet a vasáruk elosztásáról intézkedett

135 Tolna megye kisiparosainak számát jelentősen csökkentette a felszabadulás után a német lakosság kitelepítése. A kitelepítés után — mivel a kisiparosok között nagy számban voltak a német származásúak — a német lakta községekben erősen csökkent a kisiparosok száma, pl. a rendelet végrehajtása után Alsónánán 1 kisiparos maradt, míg 1941-ben itt 38 kisiparos működött.

136 1948-ban a 12 410/1948. M. K. számú rendelet megszüntette a kötelező ipartestületi tagságot, majd ezt követően a 200/1949. M. K. rendelet intézkedett az ipartestületi vagyon zár alá vételéről. A rendelet értelmében megkezdődött Tolna megyében is a felszámoló bizottságok szervezése, az ipartestületek vagyonának számbavétele és a több rnint másfél évszázada fennálló ipartestületek felszámolása. Az ipartestületek felszámolása nemcsak a kézművesek és kisiparosok helyzetét változtatta meg, hatással volt a segédek és tanoncok további élet- és munkakörülményeire is. A segédek száma mindenkor tükrözte a gazdasági élet fejlettségét, de a válságokat is. A fennmaradt ipartestületi iratanyagok arról tanúskodnak, hogy az 1920-as évek elején megnőtt termelési kedv és ipari fejlődés nyomán emelkedett a segédként alkalmazott iparosok száma. A gazdasági világválság megállította ezt a folyamatot. Az 1930-as évek végén ismét fellendülés mutatkozott a segédek alkalmazásában a háborús konjunktúra nyomán. A második világháború végén és az 1946—1949-es években állandósult a segédek száma. A vizsgált időszakban nagy a kereslet az ács, asztalos, cipész, kovács, kőműves, borbély, bognár, hentes szakmák iránt, amit a segédek magas száma is bizonyít. A második világháború után a fokozódó ipari életet bizonyítja az évenként kiadott új munkakönyvek magas száma Tolna megyében.

137 Az ipari utánpótlás szempontjából nem elhanyagolható a tanoncok ügye, képzése, képzettségi szintjük és számuk. Az iparosok szakképzettségének fontosságát a kormányzat is felismerte. Az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetősége továbbképző tanfolyamokat szervezett, 1938—1939-ben már 500-at, 12 639 résztvevővel. Folytatta az Iparügyi Minisztérium az ipari szakkönyvtár köteteinek kiadását, támogatta az ipartestületek szakkönyvtár létesítésére irányuló törekvéseit. A miniszteri intézkedések azonban jórészt a városi kisiparosságot érintették, a falusi kisiparosság helyzetén nem javítottak hathatósan. A háborúra való készülődés éveiben csökkent Tolna megyében a falusi tanoncszerződések száma. Ennek oka a nyersanyaghiány, másrészt a munkahiány. A mesterek többsége a falvakban nem volt képes egész éven át egyen254