Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szőke Sándorné Zsíros Mária: Az 1692. évi Kélcz Mihály-féle összeírás • 5

tal igazolja azt is, hogy éltek rácok a környező falvakban. Mivel magyarázható ez a beszivárgás? Véleményem szerint elsősorban a rácok kiváltságával, másodsorban a török tulajdonviszonyokkal. Tudjuk, hogy a vár kisebb katonai központ (nahié) volt. Dombóvár és körzete szpáhibirtok volt, amit igazol az irat összeírt falvainak adójegyzéke. Érthető tehát, hogy a környék magyar lakossága egyre távolabb húzódott Dombóvártól. így próbált menekülni a sanyargatástól. A rácok viszont a nahiéba húzódtak. Katonai szolgálatukat igazolja a közölt névsor mellett feltüntetett equestris (lovas) és pedestris (gyalogos). Dombóvárnak ezért nincs adózási rendszere. Ez általános a rác települések esetében. Acsády Ignác

25 művében azt bizonyítja, hogy a török hódoltság alatt egyes nahiék lakossága növekvő, amit az összeírásokkal igazoltnak vesz. Ezt az általános tendenciát bizonyítja a dombóvári példa a rác kérdéssel. A rácok állandó mozgásban voltak. Felfrissítésük 1690-ben történt.

26 A legtöbben I. Lipót alatt vándoroltak be. Ugyanis 1690. tavaszán kiáltványt intézett Szerbia, Bulgária, Albánia és Macedónia népéhez, hogy földjét el nem hagyva csatlakozzon a törököt kiűző seregekhez. A keresztény sereg azonban kiszorult a Balkánról, a török bosszúja elől menekülő szerbek részben a román fejedelemségekben, részben pedig Magyarországon kerestek menedéket. Az 1692-es összeírás szerint Dombóvár rácsága régen letelepült, hiszen keveredett „magyarosodott". Nemcsak a névsor árulja el a szerbek itt létét, maga Kelcz is összegzi a városról és a várról tudnivalókban. 1696 az országos összeírás kezdete. A megyei összeírást (Conscriptio Comitatus Tolnensis 1696)

27 ifjú Losonczi János és Szőke Mihály a pozsonyi bizottság által kiküldött összeírok (dikátorok) készítették. Mindketten Veszprém megye alszolgabírói voltak. A magyar helységnév-összeírásban Dombóvár is szerepel, s a személyek (család) számát 25-re teszik. Az összeírás szerint már körülbelül egyenlő arányban éltek a megyében magyarok és rácok. A megyére vonatkozó források tele vannak panasszal a rácok „viselt" dolgai miatt.

28 Tény, hogy katonáskodtak és ezért kiváltságos helyzetben voltak, de könnyen el is hagyták helyüket. A nem katonáskodó rácokkal nem volt probléma, hasonló gazdasági, társadalmi kötelezettségek közt éltek, mint az adózó magyar jobbágyok. Ezt alátámasztja a Kelcz-féle összeírás. A falu annualist fizet — nem fegyveres rácok — és szolgáltatásaik jegyzéke azonos a többi falu lakóinak szolgáltatásaival. A megyei összeírás alapján vetődik fel a kérdés, hová lettek a dombói várból a rácok? Mivel katonai szolgálatukra nincs szükség, úgy látszik a kiépült majorság nem tudta jobbágyszolgálitatásra fogni őket. Ezt a feltételezést támasztja alá. „A megye nagyobb településeinek 1703. évi adózási adatai" is,

29 ahol Dombóvár mint mezőváros szerepel és az összeírt családfők száma 19. Tehát lényegesen kevesebb az 1692-ben összeírt 104 főnél. A nagy csökkenés a rácok eltávozásával magyarázható. Dombóvár ettől kezdve magyar népességű és fő problémája a viszonylagosan lazább feudális kötöttségek megtartása. A települések társadalmi, gazdasági elemzését a következő fejezetben adom. Érdekes azonban a jobbágy összeír ás a névadás szempontjából. Érdemes megfigyelni melyek a gyakori keresztnevek a XVII. században. Kálmán Béla összegező megállapítása

30 jellemző a vizsgált falvakra is. A leggyakoribb XVII. századi nevek: János, István, Mihály, György, Péter, András, Pál, Ferenc, Gergely, Tamás, Miklós, Márton, Balázs, Bálint, Máté. Az is meg24