Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

amelyek nyers- és alapanyagok termelésével, elsődleges feldolgozásával, félkész gyártmányok előállításával foglalkoztak. Tolna megyében az iparosodási folyamat némi eltérést mutat az országos átlagtól. A múlt század utolsó tizedében a lakossága is mindössze 0,2%-kal emelkedett. A megye agrár jellegű, a dunántúli megyék többségéhez hasonlóan a latifundiumok hazája. A termelési adottságok nem rosszak a megyében, a termőföldek jók, a szőlők telepítésére alkalmas a terület, és mindenkor jelentős volt az állattenyésztés is. Ipari nyersanyagai közül elsősorban a szenet kell megemlíteni, de bővelkedett a megye faipari nyersanyaggal, építőanyagipari nyersanyaggal és agrár jellegéből következően élelmiszeripari nyersanyaggal. Az ipar alapvetően kisipari jellegű a megyében, és ezt a bányaipar sem befolyásolta jelentősen, mivel a megye területének kisebb részére terjed ki. A bányaipar termékei a kisiparban realizálódott (pl. a kovácsipar), de nagyobb gépgyárak, gépműhelyek alapításához nem vezetett a bányák működése. A megye vízi útja, a Duna, elsősorban a kereskedelem szempontjából fejtett ki fejlesztő hatást, s e terület lakosságának a mezőgazdaság mellett az ipar felé irányultságát eredményezte, így Dunaföldváron, Pakson, Tolnán, Szekszárdon, Bátaszéken. Ez azonban szintén a megye kisebb részére terjedt ki, fellendítve a malomipart, a ruházati iparban jelentősebb a tolnai cipőgyár, a bátaszéki cipőfelsőrész-készítő gyár, a fonó- és szövőiparban a Tolnai Selyemgombolyító, amely utóbb selyemgyár lett, és az ehhez kapcsolódó szekszárdi selyempete-vizsgáló. A nyomdaipar fejlődését az újságalapítások is elősegítették e tájon, legnagyobb üzem a szekszárdi Molnár nyomda.

1 A kedvező szállítási lehetőség nyomán szorgalmazta a gőztéglagyár létrejöttét Pakson az Iparkamara, Budapest és a Duna menti községek építőanyaggal való ellátására.

2 A megye sajátos helyzetéből adódik, hogy míg ezekben az évtizedekben a nagyipari koncentráció következtében a kisipar hanyatlásnak indult, gyáripari korszakváltás következett be, addig a megye nagybirtokrendszere szinte konzerválta a korábbi állapotokat. A nagyipari koncentráció a megye határain kívül zajlott le, több esetben mostohább viszonyok, adottságok között. A megyében a birtokszerkezet, a föld tulajdonviszonyai befolyásolták a gazdasági élet fejlődését. A negyedmilliónál alig több lakosságból 180 ezernek a mezőgazdaság nyújt megélhetést. A földdel alig rendelkezők nagy száma, a nagyipar fejletlensége szociális feszültséget jelentett, amely nem egyszer sztrájkok, zendülések kirobbanásához vezetett. Növelte a feszültséget a nagybirtokok tömeges aratógép-vásárlása, amely a munkaerőgondokat könnyítette, de növelte az amúgy is nagyszámú munkanélküli tábort. A munkanélküli agrárnépesség a mezőgazdaságon kívül, az iparban találhatott volna munkalehetőséget, mivel földreform az adott társadalmi viszonyok között szóba sem került. A föld tulajdonviszonyainak megváltoztatása az uralkodó osztály egyik csoportjának sem volt érdeke. Mivel a megye ipara nem volt képes azt a funkciót betölteni, hogy a munkafeleslegnek életlehetőséget biztosítson, a tömegek a megoldást a kivándorlásban keresték. A falu elvándorlása Tolna megyében nem járt együtt a megyebeli ipari központok fejlődésével. A gyáripar elsősorban a fővárosba koncentrálódott, a helyi adottságok regionális jelentőségű nagyipart alakítottak ki a szomszédos megyékben, így Baranyában a mecseki szén alakított ki széles körű ipart, Somogyban a mezőgazr 224