Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169
A szekszárdi főbíró a rendelettel szemben nem tudott a jelentésében semmi újat felhozni, vagy javasolni, mivel megállapítása szerint az összeírás a kerületében zökkenőmentesen, rendben folyt. Azon a cs. kir. tiszt minden helységben személyesen vett részt és a helybeli jegyző, valamint a községi elöljárók jelenlétében minden egyes lakosnak az előállítása során, annak bevallásában közölt adatok helyességét és valódiságát — több ízben az ő jelenlétében is — szigorúan ellenőrizték. A bonyhádi és a dombóvári főbíró sem talált, a felsőbb rendelettel szemben semmi különleges módosítani valót a jelentésében. A földvári és simontornyai kerületi főbíró azonban a rovatos összeírással kapcsolatban az adózásra vonatkozólag terjesztett elő a megyefőnökhöz figyelembevehető javaslatot, amelyet célszerűség szempontjából tanulmányunkban az adózásról szóló fejezetben fogunk részletesen ismertetni. 127 Az 1850. évi népszámlálásnak ezenkívül még egyik sürgős indító oka volt az is, hogy a kormányzat pontos képet kaphasson a magyarországi nemzetiségek számáról és annak ismeretében az állampolgári egyenjogúsítás kérdését, amely több megyében a legsúlyosabb bonyodalmat idézte elő, megnyugtató módon tudja rendezni. 128 Tolna megyében azonban ez a kérdés semmiféle bonyodalmat nem okozott, mivel a megyében élő német kisebbség (svábság), amely főleg a bonyhádi kerületben — a völgységben lakott nagyobb számban —, a hazához mindig hűséggel viseltetett és az ott élő magyar lakosokkal egyetértésben dolgozott. Sőt megtörtént, hogy egy alkalommal az elégedetlenkedő magyar és német polgárok közül az idegen megyefőnök, csak csendőri fedezet mellett tudott kijutni a kerületből. 129 A szabadságharc leverése után Noszlopy Gáspárnak Tolnában is portyázó szabadcsapata Nagymányokon, amelynek túlnyomóan németajkú lakosságát az osztrákok hívének tartotta, elfogták a bírót, a jegyzőt, a plébánost és túszként Bonyhádra szállították a főbíróhoz, pedig éppen e három túszként elfogott régi nagymányoki vezetőembernek volt a legfőbb érdeme, hogy a szabadságharc során Nagymányok az előírt létszámon felül állított Perczel Mór hadseregébe harcosokat. 130 E példa is igazolja, hogy a megyében nemcsak az egyenjogúsítás, hanem az egyenlő kötelezettség kérdése is régtől fogva megoldást nyert. Adózás A pénzügyigazgatás terén is fontos reformokat igyekezett a bécsi kormányzat bevezetni. így az egyenesadózás minden osztályra való kötelező kiterjesztését és a megszüntetett vám pótlására a fogyasztási cikkek adójának az alkalmazását tartotta mielőbbi megoldandó fontos feladatának. A katonai kormányzatnak a külföldön harcoló, vagy megszálló hadseregek ellátása céljából sürgősen elő kellett készítenie azt, hogy az ország pénzügyi forrásait minél eredményesebben növelni lehessen. 131 A közrend fenntartása és biztosítása mellett ezért az adóztatás képezte az önkényuralom legfőbb feladatát. Az adótisztviselők tömege, a pénzügyőrség fegyveres testülete, a fináncok gondoskodtak az annyira népszerűtlen fogyasztási adórendeletek kijátszásának (a sócsempészés, adózatlan bor- és húsmérés) a megakadályozásáról. 200