Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

házott megyei városok kivételével szorosan csak a vidékre-falvakra és pusztákra terjedt ki. Szolgálatukat a rend és a nyugalom fenntartása érdekében a politikai közigazgatási hatóságokkal, a törvényszékekkel és államügyészségekkel együttműködve kellett teljesíteniük, amit később, 1850. január 18-án kiadott felsőbb rendelkezés szabályozott.

94 Az első magyarországi csendőrezred parancsnoka, gróf Pálffy Móric már 1849. július 23-án kelt átiratában közölte az akkor hatalmon levő császári kerületi főbiztosokkal, hogy a csendőrség az országban megkezdte a szolgálatát. Ezért egyidejűleg meg kell szüntetni a megyei pandúrok és csendbiztosok intézményét. Mindazonáltal elsősorban a csendőri szolgálatra alkalmas pandúrok soraiból kell majd a megszabott csendőri létszámot elérni.

95 Tolna megyéből a megyefőnök azonban még a felhívást megelőzőleg, már július 21-én jelentette a kerületi főispánnak, hogy a megyében 6 helyen: Szekszárdon, Dunaföldváron, Bonyhádon, Pakson, Tolnán és Kölesden összesen 60 csendőr szállt meg. „Ez a létszám — a jelentés szerint — azonban korántsem elegendő „a közbátorság, a rend- és csend fenntartására, a bűnözők üldözésére és befogására." „A csendőrjárőrök ugyanis csak a tanyákat, illetve azokhoz közeleső helységeket tudják bejárni és a vigyázatokat (nyomozásokat) csak ott folytathatják, míg más helyekre ezirányú működésüket kiterjeszteni már nem képesek. A közbiztonságra való felügyelet sok helyen így még nagyonis hiányzik, pedig ha valaha, akkor most felette szükséges az, amikor részben a hivatalokban még volt forradalmi közigazgatási és egyéb tisztviselők működnek és szökött honvédek lappanganak a megyében." Különösen fontos az is — mutatott rá jelentésében a megyefőnök —, hogy a csendőrök a lakosság nyelvét tudják beszélni. „Egyelőre ezért még 33 gyalogosés lovaspandurt meg kellene hagyni a szolgálatokban, akiknek a fizetését is rendezni kellene.'

m A jelentés alapján Augusz Antal kerületi főispán 1850. aug. 10-én kelt rendeletével utasította Tolna vármegye kormánybiztos főnökét, hogy megyei szolgálatban csak olyan megyei szolgákat tartson meg, akik csendőri szolgálatra kevésbé alkalmasak. Mindazonáltal arra kell mégis törekedni, hogy a Tolnai Polgári Közigazgatási Kerülethez tartozó megyékből (Tolna—Somogy—'Baranya) a 150 főnyi létszám az Országos Csendőrséghez kiállítható legyen. Rendelkezésének a végrehajtása során a megyefőnök azonban mindig az illetékes csendőrségi parancsnokkal egyetértésben járjon el.

97 A megye szolgálataiban álló pandúrok és foglárok — a megyefőnöknek a kerületi főispánhoz intézett jelentése szerint — általában vonakodnak a csendőrség kötelékébe belépni. A simontornyai járásbeli foglárok káplárja és mind a 6 foglár például egyöntetűen kijelentette, hogy nem lehetnek csendőrök, mivel a 8 szolgálati év alatt egyik helyről a másikra kirendelhetik, áthelyezhetik őket és erre ők, mint családos emberek nem vállalkozhatnak.

98 A duniaföldvári járásban pedig a pandúrok csak akkor lennének hajlandók a csendőrség kötelékében szolgálni, ha nem a meghatározott 8 évi időtartamra, hanem csak legfeljebb 3—4 évre alkalmaznák őket és továbbra is a megyei kerületben maradhatnának és felettük a megyei hatóság gyakorolhatná a felügyeletet. Egyébként bármiféle kedvezmény kilátásba helyezése mellett sem maradnának, illetve lesznek csendőrök.

99 13 193