Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169
Majd 1849. január 15-én az ország addig elfoglalt területét a hadi helyzetnek megfelelően Pozsony—Buda és Sopron székhellyel három katonai körzetre osztotta. Tolna megye Baranya, Győr, Somogy, Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyékből alakított soproni katonai kerületi parancsnokság hatáskörébe került. Annak parancsnokává Windischgratz Burits vezérőrnagyot nevezte ki. 3 Február 4-én kelt rendeletével pedig ugyancsak Budán ideiglenes királyi kamarai főigazgatóságot állított fel, amelynek vezetőjévé gr. Almássy Móricot tette meg. Utasította egyben a magyarországi törvényhatóságokat, hogy a kamarai vezetőnek intézkedései végrehajtásához a szükséges segítséget adják meg. 4 A megyei és városi törvényhatóságok működésének teljhatalommal való irányítására és ellenőrzésére Windischgratz királyi biztosokat nevezett ki, akik címükben ekkor még a „kir." jelzőt viselték és kivétel nélkül magyarok voltak. Olyan egyének, akik a 48-as forradalom elől félrehúzódtak. Nekik kellett a helyi viszonyok ismeretében az egyes törvényhatóságokat a megbízhatatlanoknak vélt megyei-városi tisztségviselőktől megtisztítaniuk és helyükbe bizalmat érdemlő hivatalnokokat kinevezniük. 5 Tolna megye területét a császári csapatok csak 1849. február hó elején tudták véglegesen megszállni. így február 9-én a megye állandó bizottmánya még ülésezhetett. Az elnöklő Sztankovánszky Imre főispán azonban már ez alkalommal bejelentette, hogy a változott körülmények, vagyis a hadihelyzet miatt a bizottmány tovább nem ülésezhet és ő sem folytathatja főispáni működését. Augusz Antal, a megye első alispánja ezen a gyűlésen már nem jelent meg és csak később a császári csapatok megjelenése és a megye királyi biztosának a kinevezése után foglalta el ismét a megye első alispánjának a székét. 6 Windischgratz a törvényhatóságok területén általában nem változtatott, így Tolna megye területét és annak járási beosztását is érintetlenül hagyta. Megmaradt tehát változatlanul az addigi öt: a bonyhádi, a dunaföldvári, a dombóvári, a hőgyészi és a szekszárdi járás. 7 A megye királyi biztosává ekkor Dőry Gálbont, a megye volt I. alispánját nevezte ki. Ettől az időponttól kezdve a királyi biztos a törvényhatóság minden ügyét, kilvéve a törvényszéki és árvaszéki ügyeket az alispáni székében megerősített Augusz Antal útján intézte tovább. 8 Windischgratz első és legfontosabb rendelkezésével az illetékes katonai körleti parancsnokság útján szigorúan utasította a kir. biztosokat, hogy a kormányzatukra bízott területükön minden várost és községet a császár, illetve annak helyettese, vagyis a katonai hadsereg-főparancsnok — azaz önmaga — iránti feltétlen engedelmességre szorítsák rá. Es hogy ez külsőleg is kifejezésre jusson minden helységben a templom tornyára ki kell tűzni a császári lobogót. 9 A közigazgatási ügyvitel és a hivatali adminisztráció egyébként a régi rend szerint működhetett tovább. A hivatalos érintkezés és levelezés a közhivatalokban magyar nyelven folyt. Annak megszüntetésére ugyan az osztrák minisztertanács 1849. január 9-én igen szigorú határozatot hozott. Windischgratz azonban azt nem hajtotta végre, mert szerinte az oktrojált alkotmány a nemzetiségek jogegyenlőségét biztosította. Ebből kifolyólag kissé későbben, 1849. április 2-án írásbeli rendeletével is utasította a kir. biztosokat, hogy a megyei és a városi hatóságokkal magyarul, a katonai parancsnokságokkal németül, az egyes községekkel pedig a lakosság többségének a nyelvén levelezzenek. 10 170