Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33
55. Tm L A. c. iii. 16/G. A per több tanúja azt állítja, hogy Takács György az anyját okolta haláláért. „Néked köszönhetem Édes Anyám ezt a nyavalyámat" — nyögte halálos ágyán. 56. Tm L A. c. iii. 46/B. 57. Tm L A. c. iii. 50. 58. Tm L A. c. iii. 7. 59. Tm L A. c. iii. 12/1716. február 14. 60. Tm L A. c. 20., 50. 61. Tm L A. c. iii. 5. 62. Tm L A. c. iii. 47. 63. Tm L A. c. iii. 48. 64. Tm L A. c. iii. 1/2. 65. Tm L Közgy. ir. 1:260/1716. december 16. 66. Tm L A. c. iii. 11. 67. „Klokker Kapitánné Asszonyom pedig egy darab írt adván" meggyógyult egy beteg Pakson. Tm L A. c. iii. 167. 68. Bárth 1980.: Paksi János, a Tolnáról Bogyiszlóra költözött jobbágy is úgy tudja, hogy a török kiűzése után visszaszállinkózó református őslakosok „helvetica hite miat városban bé nem fogatatván, ott marattanak" Bogyiszlón. 49. és 52; 1. 69. OL Archívum Familiae Jány. Fasc. 1. No. 181. és 230.; fasc. 2. No. 206. — Hermáim Egyed: Adatok Tolna vármegye 18. századbeli telepítéstörténetéhez. In: Tolna megyei Űjság 1929. I. 5. sz. — Uő.: A bátaszéki németek és népdalaik. In: Német philologiai dolgozatok. Budapest 1929.15.1. 70. Mária Terézia 1753-ban 24 ünnepet törölt el, hogy gátat vessen a henyélésnek. Marczali Henrik: Mária Terézia 1717—1718. Budapest, 1891. 285.1. 71. OL DL 5. cs. 1712. 72. Schmidt 10.1. — A magyaroknál még két évszázaddal később sem változott a helyzet: „ ... a lakodalmak mindig tékozlón gazdagok voltak;... a két násztárs családjának egész évi élelmét fölzabálták." Illyés Gyula: Puszták népe. Budapest, 1937. 133. 1. 73. OL DL 5. cs. 1714. 74. Ember 1936.: 30.1. 75. Tm L A. c. iii. 167.1. 76. Hangéi: i. m. 39.1. 77. Joseph von Hammer: Geschichte des Osmanischen Reiches. Pesth 1836. 2. jav. kiadás. IV. köt. 249.1. 78. Tm L Kammerer 6. csomó. 79. TmL Közgy. jegyzőkönyv 2. köt. 544. 1. 1720. június 30.: „Ex quo Pluvia nullo modo iam a Longo tempore esse non possit, ideo in omnibus Locis malae et suspectae personae in aquam projiciantur et si quae reae invenientur, in Carceros Comitatenses inducantur." 80. Magyarországi boszorkányperek. Közreadja: Schram Ferenc. Budapest, 1970. 1. köt. Bevezető. 8.1. 81. Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981. 802.1. 82. Tm L A. c. iii. 184. és 231. számú periratok. 83. Tm L A. c. iii. 184. 84. Tm L A. c. iii. 169. 85. Tm L A. c. iii. 1/1. 86. Tm L A. c. iii. 135. 87. Tm L A. c. iii. 1/1. 88. „halálos ágyán fekvő apjától kapta tudását." Tárkány Szűcs Ernő: i. m. 224. — addigh megh nem halhatok, és az tudományom arra marad, aki megh foghja ujamat..." Tm L A. c. 1/1. 89. Schram: i. m. 79. 1. 90. A kislány a kemence mögött, a sutban feküdt, amikor este 10 óra körül arculcsapta a boszorkány...", s azóta béna a jobb lábára. Tm L A. c. iii. 167. 91. Tm L A. c. iii. 169. 92. OL DL 5. cs. 1713. 93. Egy 1717. évi dunaföldvári boszorkányper szerint az érvágás és köpülyözés végett Székesfehérvárra szállítottak egy férfit. Tm L A. c. iii. 1/2. 94. Tm L A. c. iii. 205. 95. Uo. 123