Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

158. Dőry László kisdorogi malmában volt molnárlegény („socii Molitoris") Molnár Mihály. Tm L A. c. 14. 159. Dombóvári uradalom 336. sk. 160. Uo. 323. 1. 161. „Ex molendino in paratis a Judeo pro sua parte medie, talis perceperunt circiter fi. 180." Tm L Ö/275. 162. OL DL 5. cs. 1713. 163. A korabeli malmok és pékek tevékenységére 1. Wellmann 157.1. 164. Tm L Közgy. ir. 4:34/1718. A molnárok céhalakítási kísérletére Kárpáti Andrásné levéltáros hívta fel figyelmünket. — A céhek egyeduralomra törekvő magatartását jellemzi a szekszárdi fazekasok szabályzata, amely szerint a vándorlegényeket azzal a feltétellel fogadták föl, ha előtte 3 évig céhbeli mesternél tanultak s nem holmi „himpelléreknél (értsd: kontároknál. Sz. M.), akik a formális mesterek kenyerét lopják". A céhtagságot 60 forintos taksa lefizetése árán és a céhtagok megvendégelésével lehetett elnyerni. Tm L. Céhlevelek 19. sz. 165. Tm L Ö/265. 18. sk. 166. Bogdán István: Régi magyar mesterségek. A sörfőzőmesterség. Budapest, 1973. 167. Wellmann 157. 1. 168. Szilágyi Miklós: Kurta kocsma — vak csapszék. Magyar Nyelvőr 1966. évi 4. szám. 426. sk. 169. Cziráky: telepítési szerződés 8. pont: „Szent Mihály naptól fogvást pedig Szent György napig a város részére folyjon az egész korcsma azon felülírt büntetés alatt." 170. Dombóvári uradalom 336.1. — 1 icce = 0,8 liter. 171. Uo. 322. 1. 172. Ozorai uradalom 311.1. 173. Acsády 19.1. szerint az 1720. évi országos összeírásokból ki kellett őket hagyni, ha a jobbágyok a földesúrtól bérelték a hússzéket. 174. Dombóvári uradalom 322. és 336.1. 175. Tm L A. c. iii. 50. szám. 176. Tm L A. c. iii. 7. szám. — MZSO XVII. 192.1. 177. „Annyi áron, amint mások árulják, mivel minden mázsán egy tallérnál is több jövedelem jön az uraságnak." Ozorai uradalom 307. sk. 178. Dombóvári uradalom 322.1. 179. Moldoványi 61.1. 180. Egyed 54.1. 181. MZSO IX. köt. 234. sk. 182. MZSO XII. köt. 139. 1. 183. MZSO XVI. köt. 402.1. — MZSO XVII. köt. 153. skk. 184. Rúzsás Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVIII—XIX. században. 2. rész. Különlenyomat az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének „Értekezések 1963." c. kötetéből. Budapest, 1964. 215.1. 185. MZSO XVII. 192. 1. 186. Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest, 1922. 244. skk. 187. MZSO XVII. köt. 192. 1. 188. Tm L Ö/265. 1713. évi összeírás 18—19. 1.: „... quingue mercatores qui solum ex artificio... vivunt." — Dunaföldvár telepítési szerződése: 4. és 9. pont. 189. Éppel 54. 1. 190. OL DL 7. cs. 1734. 191. Acsády 53. 1. A XIX. SZAZAD ELEJI ÉLETKÖRÜLMÉNYEK 1. Andrásfalvy 1979.: 337. 1. 2. Andrásfalvy 1975.: 121. 1. — Jány Jakab Ferdinánd bátai és bátaszéki földesúr apátot 1726-ban a dunaszekcsői rácok bosszúból megölték. Uo. 125.1. 3. Andrásfalvy 1979.: 340. 1. 4. Kovács 32. 1. 5. Tm L Ö/277. és 280. 6. Tm L. Közgy. ir. 3:1774/11. 121