Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Pellengérre vagy halálra ítélték a vádlottakat. Ha bebizonyosodott a csecsemőgyilkosság, a szándékos emberölés, a rablás, a házasságtörés és a boszorkányság bűne, akkor az ügyész halált kért a vádlott fejére. A bizonyítási eljárás elmaradhatatlan kellékei voltak a kínzóeszközök. A magyarországi boszorkányperek eddig közzétett adatai közül egyedül Fejér Ilona madocsai (Tolna megyei) lakos kínvallatása kapcsán vannak felsorolva a tortúra fokozatai. Ezek a következők:

113 1. A kínzószerszámok megmutatása és a vádlott megmotozása. 2. Az ujjak présbe fogása. 3. A vádlott kezeit összekötözik, majd csigán a magasba húzzák. 4. Csípővassal való kínzás. 5. Vasabroncsot húznak a vádlott fejére. 6. Spanyolcsizma alkalmazása (szöges kínzőeszköz a vádlott lábainak összeszorítására). 7. Lánggal és tüzes vassal a test megperzselése. 8. Kínpadra húzás (ló alakú faalkotmány, amely hasa alatt a vádlott lábfejeit kötelekkel nagy erővel összehúzzák; ilyenkor többnyire kifordul és összetörik a vádlott lába, térde, bokája). Az apari rác lótolvaj „Csigára, annak utánna pedigh Akasztófára itiltetik -másoknak rettentő példájára nízve is."

m Akadt olyan vádlott is, aki a kínzóeszközök bemutatása pillanatában bevallotta bűnét. Palkovics Jánosné várandós asszony a Fejér megyei Pázmándról a Tolna megyei Faddig koldulva gyalogszerrel tette meg az utat, s a falu határában megszülte gyermekét, majd megfojtotta és elásta. „Nem hagyom magam kínozni" — mondta, s bevallotta tettét.

115 Aki állhatatosan kitartott ártatlansága mellett, s az ügyésznek nem voltak bizonyító erejű érvei, akkor elkerülhette a bitófát. A csecsemőgyilkosság vádjával törvényszék elé került Kis Judit ítélethirdetésének ideiktatása jól érzékelteti a korabeli bíráskodást: „Mivel sok jó lélekkel való vizsgálódás, s elménknek törekedése után ezen alább megírt okokra nézve semmi sincs bebizonyítva az Instans (vádlott) ellen; mivel szavában eleitül fogvást állhatatosnak találtatik lenni, a maga mencségére nézve hasonlatosképpen mind az Apja mind Anya jóhittel mernének mellette bizonyságot tenni, s másképpen is azelőtt semmi ollyas rossz hír nem hallatott felüle; azonfelül tekintetbe vévén másfélesztendőtül való áristomát: vannak néki két neveletlen s mezítelen árvácskái is, nem itiltetik halálra, hanem hogy itt levő Pellengérben száz ütésből álló csapással keményen megverettessék és a városbul kiutasíttassék."

ii6 A simontornyai törvényszék ügyésze halált kért a házasságtörő asszonyok fejére, de kellő bizonyíték híján olyan felmentő ítéletet hoz a bíróság, hogy „halállal haljon megh" az asszony, ha mégegyszer hírbe hozza magát.

117 A pellengér elé állítás volt a leggyakoribb szankció. Gerény Ilona simontornyai lakos a félévi vizsgálati fogság után szabadult. Bregovicsnét az utcán lekurvázza, ezért a törvényszék 40 Ft pénzbírsággal bünteti és „nyelvelkedési miatt a Piarczon levő Pellengérben gyalázatosan megcsapattassék." Az ítéletet súlyosnak vélvén Ilona asszony becsmérli a törvényszéket is, mire azok 100 forintra emelték a bírságot. De Ilona férje és más befolyásos emberek közbenjárására elengedik a bírságot.

118 A pellengér elé állított bűnöst bárki gúnyolhatta, leköphette. Ha a nyilvános megszégyenítésben a hóhér is részt vett, akkor az a polgári becsület elvesztésével és a helységből való kitoloncolással járt együtt.

119 107