Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

rom esztendeig mindennemű adótul, robottul, dézma vagy akármi néven nevezendő adó fizetésétül mentek és szabadok legyenek, és senkitül ne háborgattassanak. A megszállandó lakosok pedig mindnyájat, dombóvári tiszttartónk útján, nevezett Nagy Miklóstól függjenek és hallgassanak. A három szabad esztendő eltelvén pedig, meg adván számunkra a szokott kilencedet (melyet Dombóvárig tartoznak vinni, és minden marhás gazda két forintot, marhátlan pedig egy-egy forintot, robot helyett adóul letenni), többire más adótól, a mint a tájon levő tamási embereink, mentek fognak lenni. A szőlőket, ha parlagbul fölvenni kívánják, hat esztendeig szabadságuk leszen a fölépítésére. A minemű malomhely vagyon Kónyiban, ez iránt is szabadságot adtunk, hogy maguknak fölépíthessék és három esztendeig mendennemű hasznát maguknak vehessék; azután pedig ha mi, vagy maradékaink azon malmot kezünkhöz akarnánk venni, nem különben hanem megfizetvén mindennemű akármi néven nevezendő reátett költségüket, és nem másképpen legyen szabad kezünkhez vennünk. Ezt is hozzáadván itten, hogy a rácságot éppen ne legyen szabad nekik magok közé bevenni, sem lutheránus vagy kálvinista prédikátort tartani. A mi nevezett lendvai Nagy Miklósnak a megszállításban való fáradozását illeti, látván az ő serény hasznunkra való munkálkodását: a három esztendő eltelése után is maga és fiai magok személyire nézve a megírt adótul szabadok lesznek, és senkitül nem háborgattatnak. Melynek nagyobb bizonyságára adtuk ezen levelünket. Dátum Kismarton die 24. Április, Anno 1701.

216 Ügy látszik, 1700-ban Tóti is benépesült, szabadosuk, Lengyel Miklós jelen van egy simontornyai tárgyaláson.

217 Az ozorai uradalom 1702-ben. Oppidum Pinczehely. 101 gazda. 214 ökör, 62 ló, 163 tehén. Ezen Pinczehelyi várost, a várral együtt (a hol most a város szentegyháza vagyon), a török bírta és lakta. Minekutána pedig a köröszténység fegyvere által a török innen kiűzetett volna, legeslegelőször ezen helységet a ráczok szállották meg és sok ideig lakták; de ezek is a vármegye terhét el nem viselhetvén, és a sok jövőmenő hadak alkalmatlankodásit meg nem állhatván: elszéledtek volt és pusztán hagyták e helyet. Azután ismét a méltóságos herczeg és magyarországi palatínus, fraknai örökös gróf Esterházy Pál uram, úgymint a helynek örökös földesura, kegyelmes protectiója alatt circa Annum 1695, a magyarok kezdték szállani. ö Herczegsége, úgy mint földesúr, a magyar jusnak részérül a megszállóknak három esztendeig való szabadságot adott volt, úgy, hogy a három esztendő eltelvén, a magyar részrül tartozzanak ő Herczegségének készpénzt fizetni esztendőnként 100 forintot... minden héten minden marhás gazdátul marhával, és marhátlan gazdátul gyalog, egy-egy nap, azaz esztendeig ötvenkét napig való szolgálatot, vagy szolgálat helyett minden napnak szokott érdemes bérét... ö Herczegsége most könnyebséget akorván szőrözni a lakosoknak: az ötvenkét napi munkát minden gazdának 6 forint árendában resolválta, a mely egy napi munka helyett teszen: 11 és fél pénz (dénár) árendát. 76