Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

Ezen a közgyűlésen a megye elengedte az adóját annak a 20 tamási rác katonának és vajdájuknak, akik Savoyai Jenő parancsára a déli részekre vonultak szolgálatra. \ Ezek után lássuk a vármegyei végrehajtást a döbröközi rácoknál 1699böl... A dombóvári tiszttartó barmokat hajtatott a felső hercegi uradalmakból a pusztaságok legeltetésére. Döbrököz körül semmire sem mehetett a fizetni nem akaró erőszakos rác döbröközi lakosok miatt. Most már mint a császár katonái — 250 fegyveres katonája volt a császárnak Döbröközről — nem akartak elismerni semmiféle magyar hatóságot, magyar tulajdonost. Szabadon legeltették állatjaikat a herceg birtokán, úgyhogy 1697-ben az őszi megyegyűlésen (Kisszékelyen) a herceg titkára, Jeszenszky István tiltakozott Döbrököz rác lakói miatt, mert Dombóvár, Tamási tartozékaikat használják és nem fizetnek... Egy évvel később Simontornyára lettek idézve, de, amint Radonay püspök, főispán írja — a rakoncátlan, garázda nép a kérdésekre felelni sem akart, sőt kijelentette, hogy kisebb gondja is nagyobb, mint ezen kereset, összevissza kiabálva, feltett kalappal a gyűlés helyét nagy hetykén elhagyták... A megye ezután a legeltetett puszták bére és az okozott károk fejében az alpereseket kétezer és egynéhány forint megfizetésében marasztalta el. Erre Jeszenszky István a nádor nevében kénytelen volt a végrehajtást kérni. (Közben rátámadtak a döbröközi rácok a dombóvári tiszttartóra és társaira, akik el akarták vinni zálogba a dalmondi mezőn legelő idegen marhákat, súlyosan megverték őket és csak három napi kínzás után engedték őket szabadon.) A végrehajtást a megye elrendelte. A pusztult vármegye hatósága ekkor, megfelelő karhatalom nem állván rendelkezésére, a katonaságot kérte segítségül, nehogy a zabolátlan nép a megye tekintélyének csúfjára, a végrehajtó bírák ellen fegyvert fogjon. Részt vett a végrehajtásban a nádori titkár, a simontornyai őrség kapitányukkal. Azután az igali és kaposvári magyar őrség tisztjeivel, a kaposvári német katonaság Samicz báró vezetésével. A herceg pincehelyi népei közül többen, a magyar-tamásiak közül Tőttösi János és társai. A megye részéről Rebenyi szolgabíró és Baksai alszolgabíró voltak jelen. A végrehajtás 1699. május 31-én, vasárnap történt. Rebenyi szerint a község alá napfelkeltekor érkeztek. A rácok már előre értesültek a dologról és a községet az első éjjelen üresen hagyván, az erdőkbe menekültek, és amit lehetett, magukkal vittek. A rácok panaszaiból és az egymással ellentmondó, de a panaszok jogosultságát sokban elismerő vallomásokból bizonyosra vehető, hogy a nem régen elmúló török világnak egyik előbb nem ritka eseménye ismétlődött meg... ilyenkor az ölés, rablás, zsákmányolás, gyújtogatás megengedett, szinte elmaradhatatlan volt. — És hiába bizonyították az igali és kaposvári kapitányok, hogy a rácokban vagy javaikban nagyobb kár nem esett, mert a dúlás következtében Döbrököz csakugyan elpusztult. A következő nyáron Ketl János Frigyes a faluban 34 házat talált, a rác kapitány alatt csak kilenc családfő volt, állatokban 5 ló, 3 ökör, 4 tehén, 5 borjú és 6 disznó volt található. Pedig azelőtt 200 ház és nagy számú messze területeken legelő nyájaik voltak. A rácok panasza eljutott a legfelsőbb helyre is, milyen sérelem esett a császár katonáin. 1700. január 12-én tartott megyegyűlésen újból szigorú királyi parancsot olvastak fel. Engedetlenséget, makacsságot vet ez a megye szemére. 73