Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

őket sem kímélték. Civakodás még magyar faluk közt is akadt, ahogy köztük is, mint egyik csernédi rác tanú meséli: „Midőn Csernéden laktunk, mihelyest által ment az Marhánk ezeken az Határokon, azonnal Szakáli Emberek elhajtották." Itt említi meg egy másik tanú, hogy a szakáli rácoknak Csicsó felől szőleik voltak, „melyekben jó Bor termett". Kiss István pedig jogtalanul állítja a pálfai rácokról, hogy kiüldözték a magyarokat a határba; az eredeti latin nyelvű írásban az áll, hogy ők maguk vonultak ki oda kalyibákba lakni. 1690 után sok a panasz a rácokra, Eszterházy Pál nádor szerint „mind rablók, télen (a porciószedés idején) itt-ott az erdőkben van a szállásuk, s oly mértékben haramiáskodnak, hogy senki sem végezheti biztonságban a dolgát s nem utazhat."

203 Azért mégsem lehettek mind rablók és haramiák, mert később Hellepront János, Rákóczi derék ezredese, ki Dunaszekcső környékéről ismerte őket, mindent elkövet, hogy legalább a Dráván fölül maradottakat Rákóczi szabadságharca mellé állítsa. Most nézzük, mennyi volt egy közepes-módú magyar jobbágy adózása ebben az időben. Például egy mucsi gazda fizetett 1 fiú, 2 ökör, 2 tehén, 1 borjú, 2 sertés, 2 méhkas, 2 köböl vetésterület után 14 forintot. A mucsiaknak bortermést nem írtak be; Ozoránál egy pozsonyi borköböl vagy akó után a dika, más szóval rovás, 1 forint és 20 dénár. Az összesítésben Mucsinál már 7 gazda szerepel s így a katonai porcióból az egy gazdára eső rész 18 forint, 85 dénár, ez együtt majdnem 33 forint. A katonai porció egy részét készpénzben kellett kifizetni. 1698-ban beszállítanak a tolnai raktárba fejenként 3 és fél köböl búzát és kétszerest. S volt még a téli beszállásolás. A katonák fogyasztását a megye ugyan kifizette, természetesen nem a napi áron. S a katonák mennyi kárt tettek, mennyit prédáltak! Ezenkívül volt még a földesúri adó, körülbelül 1 forint, mindenből kilenced vagy tized. (Vinczencz Keresztély szerint 1687-ben Somogyban, Baranyában egy akó bor 8—10 forint volt, 1 kila (2 pozsonyi mérő) tiszta búza pedig 4 forint. 1698ban 2 forint 1 kila tiszta búza ára. 1679-ben 2 forint volt 1 tallér s 4 forint 1 aranyforint; 1681-ben már 450 dénár (4 és fél forint s 1693-ban 480 dénár ér 1 aranyforintot). 1696-ban Magyarország hadiadója 2 millió forint. (Ezt 1698 tavaszára 4 millióra emelik! Kolonich és Breuner „vezérhadbiztos is tudta, hogy csak a katonaság segítségével lehet ezt az összeget beszedni, ezért valamennyi ezred, szám szerint 29, parancsot kapott, hogy segédkezzék az adó behajtásánál. .. . 1/16át a szabad királyi városok fizessék, a többinek a 2/3-át a parasztok, l/3-át pedig a klérus és a nemesség." A kisnemeseket úgy adóztatták, mint a jobbágyokat.) Közben a haditanács elrendelte, hogy a simontornyaiak készülődjenek táborba. Zichy generális figyelmeztette a megyét, hogy a király mindazokat, akik az idén táborba szálltak, felmentette minden porció alól. s különben a simontornyalaknak úgy sem jár semmi fizettség, ezért semmi porcióknak segítségével nem tartoznak."

204 Már 1694-ben megengedte a pécsi püspök a bosnyák ferencrendieknek, „hogy itt kis székesegyházat építhessenek és rájuk bízza a Simontornyán, Ozorán, Pinczehelyen, Kis- és Nagy-Székelyben lakó katolikus hívek gondozását."

205 70