Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

mint említettük, 1571 óta nem szerepel a defterekben, míg Kisszékely Parasztszékely néven később is jelentkezik. „1686-ban, illetve ebben a háborús időben Ireg városa is elpusztul, de rövidesen kezdett újra népesülni. A török kiűzése után Viczay Ádám telepesekkel megszállatta és felépíttette a falut. A telepesek részben az ő hédervári örökös jobbágyai, részben jövevények voltak. 1691-ben szerződést köt velük, melyet a következők írtak alá: Káldi Mihály öregbíró, László Mihály, Sepszi János, Szabó Ferenc esküdtek, Takács János, valamint Komáromi János somi prédikátor. A szerződés két főrészből áll. Az I. rész tartalmazza a jobbágyok jogait 12 pontban, mely szerint templomot építhetnek, papot és prédikátort tarthatnak, három évig mentesek minden adózástól és szolgálattól, a mészárszéket és a kocsmát minden jövedelmével együtt használhatják. A malom jövedelme is a városé, de „tűrhető" adót fizetnek utána. A nyolc pusztát erdeikkel és rétjeikkel szabadon használhatják, bírákat, esküdteket választhatnak, akik igazi törvényt szabnak és az istenkáromlókat megbüntetik. A gonosztevők megbüntetése a földesúr joga. Háború idején táborba mehetnek, mely időre minden adótól és szolgáltatástól mentesek. A II. rész a jobbágyok kötelességeit foglalja magában: háború idején fegyverrel szolgálnak, a három év elteltével a dézsmát és a kilencedet megadják, behordják, elnyomtatják és betakarítják „Ürög Városában", a sertés dézsmát pedig a szabados három esztendőben is megadják, mikor makk van. Minden „marhás" ember egy év alatt marhástul egy napot, a gyalog ember két napot tartozik szolgálni. A szekérmunka, ha a szükség úgy kívánja, két napi gyalogmunkára fordítható. Ha az uraság majort vagy malmot épít, abban minden ember egy-egy napi szolgálattal tartozik. Ha az Uraság Ürögbe jön, egy-két kocsit állítanak és élelmet adnak. Három év múlva az egész-telkes gazda 2 forint 50 pénzt (dénárt), a félhelyes ennek felét, a zsellérek tehetségük szerint fizetnek, felét Szent György napkor, felét Szent Mihály napkor. A telepesek közül a jövevények szabadon elmehetnek, ha minden tartozásukat rendezték. A szerződésben említett nyolc puszta a következő: Béka, Ocsmány, Hékút, Kánya, Szemcse, Gonozd, Cseh, Mén."

187 Simontornyán is laktak rácok, pópájuk az ozorai, döbröközi rác papokkal együtt letette a hűségesküt a pécsi jezsuita templomban, hogy áttérnek a katolikus vallásra. Azonban Csernovics Arzén szentendrei pátriárka ellenállása, illetve közbelépése miatt meghiúsult ez a kísérlet.

188 1691-ben dezertának, elhagyott helynek írják a Tengőd melletti Bekefalvát, Inokát, Tárkányt, Tahát, Somolyt, Közép Majsát, Adorjánt s az Ozora melletti Szeged és Sári helységet. A két utóbbi túl lévén a Sión. nem Tolnamegyéhez tartozott. Várongot már 1690-ben adózó helynek írják. Egy másik 1691-es összeírásban csak Ozorát, Sárt (a Koppány mentén), Jováncát, Tengődöt, Nagy Majsát, Regölyt és a Keszi vidékén fekvő Nyilast jelzik lakottnak. „Mikor 1690-ben a császáriak a Balkánt elvesztve, Üszküböt, Nist, Belgrádot feladva, Magyarország területére visszavonultak, velük jött, a török bosszújától remegve, Csernovics Arzén és népe, 37—40 000 fegyverforgató szerb, körülbelül 200 000 lélekszámmal."

189 Tehát az itteni régi rácsághoz, melynek nagy része a felszabadító háború előtti években s a felszabadító háború idején kihalt, szétszóródott, újabb rácok csatlakoztak s ezek alkotják a rácság zömét. A régiek egészen elmagyarosodtak már, hiszen elődeik száz év óta a vidéken éltek, vagy 60