Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

szat vissza attak, a javát mind oda vesztették, a miket András deák Uram szóval is megh tud Nagyságodnak mondani. Isten éltesse Nagyságodat minden jókkal. Actum Weszprém Anno 1669 die ultima februarii. Nagyságodnak örömest szolgál Roboz Benedek Tapolcai Bégo az öregh Marhát töb társaival együtt odorgyánrol el hajtott, megh köll fogatni."*

60 1669. márciusában Roboz Benedek „sietséggel" adja tudtára Eszterházy Pálnak, hogy „az el múlt kedden Tapolczaiak, Egerszegiek és másuvá valók egyben gyülekezvén, ötven lóval és ötven gyalogh, két Zászlókkal, Nagyságodnak Dorogh falujára reá mentek, tizen Négyet benne le vághtak, ötöt rútul megh vagdaltak, tízen Négy házat el égettek, három száz marhájokat el vitteék. azon kívül sok portékájukat, mégh bölcsőbeli Gyermeket is égettek a házban, az mely marhát az istállóból, lovat, ökröt ki nem hajtottak, mind ott égett, mind Búzájok Abrakjok, az melyet el nem alhatnak, az ki hun megh maradhat, mind a két tartomyányból futnak, edigh is el futottak volna, de mind a Nagyságod gyüveteléig bíztattam, legyenek veszteghben, nem tarthatom ükét, ha Nagyságod máskíppen nem gondolkodik felőlük. Nagyságodnak falui közül nem volt job falu, mind a két tartomány attul függött, abban voltak a jó öregh Polgár Ráczok, mind az öreget vághták le. Nevezet szerint a kit megh ösmertek — Tapolczai Jovicza, Szokoli Boso, Tamási Mikola, Szent Grótiakban akit ösmertek — Nánai Jován, Koppáni Marko, Tartsa Isten Tagyságodat jó egészségben."

161 Ugyanez év márciusának végén Eszterházy János is fölemlíti Dorog elpusztítását, s panaszkodik a tapolcai és a szentgróti vitézekre. Azt írja, hogy kevés az oly nap, mikor csata ne esnék, .,és szüntelenül való dúlása az Szegénységhnek". Bizonyos szabad katonák a budai basa Győrbe tartó követségét is megtámadták, s négyet le is vágtak közülük. „Ez a nyomorult nemzet Se hadat, Se Békességet tartani nem tud", — írja. „Nagyságodat pedigh kérem, illyen vakmerő cselekedetj eket azoknak az Istentelen népeknek, mind szegény emberi, mind maga böcsületi kárával ne hadgya Semmibe múlni; ha ez történik, ilyen méltóságosnak jószágán, mit szenvedgyünk mi alacson rendűek, el ítélheti Nagyságod."

162 Amint látjuk, a fölemlített tapolcai és szentgróti hajdúk neve bizonyítja, hogy elmagyarosodott rácok, kik úgy látszik, saját véreiket fosztogatják és pusztítják. Takáts Sándor szerint „A megélhetés amúgyis napról-napra nehezebb lett, a fizetés is mindig hosszabb és hosszabb időre kimaradt, s így nem vehetjük rossz néven, hogy a végbeliek fosztogatásra adták fejüket. A megélhetés nehézségeinek növekedésével együtt járt a fegyelem rohamos felbomlása. Ott, hol a katonaság rongyokban járt, ahol a legveszélyesebb időkben is hat-hét éven át egy fillér zsoldot, egy harapás kenyeret nem kapott, fegyelemről szó sem lehetett. Nemzetiségi szempontból most a német sokkal veszedelmesebb volt a töröknél,... a magyar hadi nép érezte, hogy az évről-évre nagyobb számban behozott német katonaság őt a végvárakból lassan-lassan teljesen kiszorítja.. . a németek dúskálhattak a porciókban, s a kivetett pénzekben. . . Még az 1664-ik év január 15-én maguk a titkos tanácsosok jelentik a királynak, hogy a magyarok a várakban csapatosan pusztulnak. Csak Pápán és Győrött száznál több magyar vitéz halt éhen, s a pápai várban még 300 44