Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico geographica c. művéből Tolna vármegye leírása • 327

FÜGGELÉK Bél Mátyás életrajza 1684. március 24-én született a Zsólyom megyei Ocsaván. A mélyen vallásos családi körülmények szinte meghatározták életpályáját. Alsófokú iskoláit Losoncon, Besztercebányán, Pozsonyban, Veszprémben és Pápán végezte, egyetemi tanulmányait pedig Halléban 1704-től 1709-ig. Egyetemi évei után Besztercebányán káplán, majd az ottani gimnázium igazgatója lett. 1714-ben Pozsonyba kapott meghívást, az evangélikus gimnázium rektori állásának betöltésére, amelyet 1719-ig látott el. Nemcsak rektor volt, hanem az iskola tényleges megújítója is, széles körű reformot igyekezett megvalósítani. A tanárok munkáját is rendszeresebbé tette, folyamatos ellenőrzést végzett munkájuk felett. Sürgette a tankönyvek írását. Különösen a földrajzkönyveket hiányolta, mert még a tanárok sem voltak tisztában a hazai tájegységekkel. Ennek megszüntetése érdekében, szervezte meg a tanulóifjúságot, s készítette elő nyári foglalkoztatásukat. A vizsgálandó szempontokat írásba foglalva, feladatul adta Jüainak és tanulóinak a lakóhely közvetlen kutatását, megismerését. A tájegység földtani, mezőgazdasági szempontjai mellett etnográfiai, természetrajzi, történelmi vonatkozások gyűjtését is segítette hasznos útmutatásaival. A kérdésekre adandó válaszokat a család, a papok, a tanítók és az orvosok bevonásával kidolgozva, a tanévnyitáskor neki szolgáltatták be. Ebből terebélyesedett ki előbb egy kis kézikönyv, majd a szerzői, szerkesztői munka hozzáadásával a nagy mű, a Notitia. Hogy milyen feladat lebegett Bél Mátyás előtt, a Notitia előszavában így adja elő: „Nem aprólékos megírásra gondolok, hanem olykénti bőséges és nem könnyebb kivitelre, mely a hazadi dolgokhoz, továbbá a természeti és a polgárok jól felismerhető egyéb szükségleteihez nélkülözhetetlen." Vállalkozása meghaladta anyagi lehetőségeit, ezért megragadott mindent: személyes kapcsolatokat, hivatali szervezeteket, intézményeket, ismeretségeket, hogy nemes célját elérje. Viszontagságos utazások, levéltári kutatások, látogatások, újabb ismeretségek szerzése — jól mutatják erőfeszítéseit. Nagy művének elkészítéséhez az országos főhatóságoktól megkapta a segítséget. A helytartótanács utasította a vármegyéket, hogy Bél kérésére a szükséges felvilágosításokat adják meg, az elkészült kéziratot, miután az illető vármegyéhez beérkezett az e célra szervezett bizottság visgálja át, mielőtt nyomtatásra kerülne sor. Mikovinyi Sámuel rendeltetett ki, hogy a térképek előállításával segítse a Notitia alkotóját. A vármegyék már nem voltak ilyen segítőkészek. 1737-ben Bél kéri a helytartótanácsot, sürgesse meg 15 vármegyénél a kéziratok átnézését, bírálatát. Tolna vármegye sem jeleskedett. Először 1736 januárjában, majd 1738. január 24-én sürgette a megyét a helytartótanács a munka elvégzésére. A huzavona ellenére 1735-ben megjelent a Notitia első, 1736-ban a második, 1737-ben a harmadik és 1742-ben a negyedik kötete. Az ötödik kötetben jelent volna meg Mosón, Győr, Komárom, Vas, Fejér, Esztergom, Veszprém, Zala, Tolna és Baranya megye leírása. Ebből azonban csak Mosón vármegyéről szóló rész jelent meg. Bél Mátyás az irodalom és a tudományok terén egyaránt nagy intenzitással dolgozott. Sok ezer ívre terjednek kéziratai. Kivételesen nagy kiterjedésű levelezést folytatott. Amellett, hogy négy európai nyelven beszélt és írt, több keleti nyelvet is ismert. 1719-től lelkészként működött. Foglalkozott a mezőgazdasággal, a paraszti életmóddal, a finnugor nyelvrokonság kérdéseivel, a rovásírással, Anonymusszal és gyűjteményt adott ki a magyar történelem elbeszélő kútfőiből is. Alapítója és szerkesztője volt a Magyarországon elsőként rendszeresen megjelenő Nova Posoniensia című latin nyelvű lapnak. 1749. augusztus 29-én halt meg Pozsonyban. 364