Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico geographica c. művéből Tolna vármegye leírása • 327

nak három főpapja volt, akiknek egyike Földváron székelt, másik Szekszárdon, s a harmadik Bátán. Bonfinius nyomán jól írja le Lázius:*** egykor a tolnai táj három igen régi apátságáról volt híres.

18 Kiváló iskolák is voltak itt, melyekben magasabb kiképzést nyertek a tanulók. A megye nevezetességéhez tartozik, hogy II. Lajos uralkodása idején Tolnán ünnepi szertartással országgyűlést tartottak.**** Nem hiányoztak innen a fegyverben és tudományban kiváló nemes családok, akik jó része a nemzet többi népének virágával és a királlyal együtt elesett. III. §. A megyét most magyarok, rácok, németek és legújabban a tótok telepei népesítik be, de hogy a magyarok azoknak volnának a maradékai, akik Vérbulcsu vezérrel érkeztek ide, ez kétséges, oly sokszor változtak e vidék lakosai. Bárhogy legyen is, mégis megőrzik a magyar nyelv tisztaságát és ennek a népnek sajátos szokásai szerint élnek. Rácok ma kevesen, s csak a baranyai határ közelében vannak. Sokkal többen vannak németek, akiket Svábföldről, Hessenből, Pfalzból és Frankóniából hozattak ide a birtokosok. Amikor ugyanis a törökök már Belgrádig vonultak vissza, azok, kiknek az érdekében állt, arra törekedtek, hogy ez a bőtermő vidék sűrűbb lakosságú legyen és megműveltessék. Mint már említettük, a lakóhelyüket elhagyó német csoportok a Duna mentén vándoroltak idáig, itt pedig a régi falvak helyén telepedtek meg, hogy hozzákezdjenek a földműveléshez. De mivel ez az egyébként munkás nép a földmiveléssel járó munka nélkül akart élni ezen boldog helyeken, addig nem kezdett munkához, amíg mindazt, amit akár pénzben, akár ingóságokban magával hozott, tunyasággal és dorbézolással el nem tékozolta. E szertelenség miatt történt, hogy roppant sok család tönkrement, és a nagy szegénységtől szorongatva visszatérni kényszerültek övéikhez. Meggyőződtek ugyanis arról, hogy olyan földre jöttek, amely a tétlenkedőknek semmi gyönyörűséggel nem szolgál. Másokat, akik a mi éghajlatunkat elviselni nem bírták, valamiféle ragályos betegség vitte el. Voltak azonban olyanok is, akik gondos igyekezettel fogtak munkájukhoz és nemcsak jól haladtak, hanem meg is gyarapodtak a mezei munkában. lakosai minap idehozott telepesek ezeknek eltérő sajátossága ***Lázius ibid. p. 1119. Lázius ugyanott az 1119. lapon. ****Anno nempe 1518. vid. Corp. Jur. Hung. Lásd nyilván a Corpus Juris Hung. 1518. évi cikkelyét. .18. Nehogy a püspöki tisztséget az apátival összekeverjük, a főpap elnevezést, amely mindkettő számára közös, el kell hagyni. Mivel itt apátokról van szó, az apát elnevezést kell használni. 22* 339