Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

— helyi 48-as emlékek felkutatását, összegyűjtését és ismertetését, — 48-as múzeum létesítését stb. vállalják. A mozgalom, valamint a centenáriumi pedagóguskongresszus megrendezése 350 000 forintba kerül, melyből a pedagógusok 100 000 Ft-ot vállaltak el országosan. A szakszervezeti központ mindössze megyénkénti 5000 Ft-os támogatást kér az alispánunktól. Tolna vármegye azonban ezúttal is a szokásos gondjaira hivatkozva hárítja el a támogatás nyújtását: „mivel az 1947/48. évi háztartási költségvetést a miniszterközi bizottság helyszíni tárgyalása során hiánnyal, tehát államsegéllyel hagyta jóvá, s így költségvetési hitel hiányában a kért segélyt megállapítani és folyósítani nem áll módjában."

217 A centenáriumi tűz hevíti megyénk ifjúságát is. Derekasan kiveszi részét a rohammunka akciókból. Ott van az iskolák, kultúrházak, egészségügyi intézmények helyreállításánál, a Duna—Tisza csatorna építkezésénél, a szekszárdi Séd-patak szabályozásánál, részt vesz a népi irodalom terjesztésében, részt vállal a városi fürdő rendbehozásának, az iskolai szertárak használhatóvá tételének munkálataiból, de tevékenyen vállalja a múzeumi anyaggyűjtést is. E széles körű társadalmi megmozdulás mellett sem alszik a belső reakció. Alattomos aknamunkájára csupán két példát említünk. A paksi NB 1948. április 16-i ülése felháborodását fejezi ki Hollós polgári iskolai tanárnak a felszabadulás ünnepén az orosz győzelmi emlékműnél elmondott beszéde miatt, amely a Vörös Hadsereget sértette. Az NB joggal teszi fel a kérdést: „hogyan fogja a történelmet tanítani az a tanár, aki ilyen badar és szemenszedett hazugságokat mondott az emlékműnél?..." Megengedhetetlennek tartja az NB azt is, hogy egy tanár ünnepi beszéd elmondására részegen álljon ki. ... Kéri megbüntetését.. .

218 A Tolnamegyei Néplap 1948. március 31-i számában megjelent „Kétféle március 15. Szakoson és Kurdon" című cikkből idézünk: „Még egyre érkeznek a hírek március tizenötödike megünnepléséről. Különböző községek különböző módon ünnepelték. Szakcson a község értelmisége összefogva a 48-as bizottsággal soha nem látott népünnepéllyé tette 15-ét... Ennél szebb napot elképzelni sem tudok — írják Szakcsról. Ugyanabban a járásban fekszik Kurd is. Itt a nemzeti bizottság — alapos hibát követve el — Szabados Károly vezetőjegyzőt bízta meg az ünnepség megrendezésével, noha tudniok kellett volna, hogy Szabados úr politikai beállítottsága és viselkedése miatt az ilyen nagy jelentőségű ünnepség megrendezésére teljesen alkalmatlan. Akik megbíztak Szabados úrban, keservesen csalódtak. A jegyző úr a legátlátszóbb módon szabotálta el a szabadságünnep megünneplését. A község a meghirdetett helyen készült az ünnepségre. Kifüggesztették Kossuth, Petőfi, Táncsics és a magyar népi demokrácia vezéreinek arcképeit. A két munkáspárt és a Nemzeti Parasztpárt vezetősége a felkért szónokkal a kijelölt helyen várakozott. Szabados úr látta ezeket az előkészületeket, Kotis Margit igazgatónővel egyetértve egyszerűen áthelyezte az ünnepség színhelyét és kihirdette a templomból kivonuló tömeg előtt, hogy az ünnepséget az iskola udvarán tartják meg, ami egyáltalán nem alkalmas nagy tömeg befogadására. Ezzel az áthelyezéssel sikerült megzavarni a szabadságünnepet. Szabados Károly urat régtől fogva ismerjük, mint a legszemérmetlenebb svábmentők egyikét, aki lepecsételt és aláírt biancó igazolási lapokat osztott ki a volksbundisták között! Ismerjük, mint a magyar népi demokrácia csodálatos módon állásában maradt ellenségét. Ismerjük a rejtegetett Horthy-képekről és Magyar Futárokról. Nem új dolog hát az sem, hogy március 15-ét elszabotálja. 312