Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

zett adatok és jelentések alapján sajnálattal állapítja meg, hogy egyes községek és városok 48 eszméjét a demokrácia és művészet igényeinek meg nem felelő módon kívánják megörökíteni pl. művészileg gyenge Petőfi-szobor, emlékmű előállítása. Álláspontját az ONB így rögzíti: „A méltó ünnepléshez olyan művek illenék^ amelyek művésziek és beilleszkednek az ország újjáépítésébe." Javasolja artézi kutak megnyitását, emléktáblával való megjelölését, kultúrházak építését, domborművei, szoborral való ellátását, gyermekotthonok, kórházak, sportpályák, közművek, intézmények felállítását. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a Művészeti Tanács véleménye nélkül közpénzeket művészeti vonatkozású célokra felhasználni nem szabad,

192 másrészt centenáris emlékművek felállítását csak a Miniszterelnökség Centenáris Ügyosztálya engedélyezheti. Az emlékművek létesítéséhez az ONB útmutatót is kiad, ebben rajzos mintákkal érzékelteti elképzeléseit.

193 Ilyen előzmények után indul meg és folyik lázas készülődés az egész megyében magával ragadva széles tömegeket. Mindenekelőtt megalakul a megyei 48-as ifjúsági bizottság, s sorra az ilyen jellegű helyi bizottságok is. A nemzeti bizottságok általában jól a kezükben tartják az irányító, sok helyen az előkészítő, szervező munkát is. A dombóvári NB pl. 1 MKP, 1 SZDP és 1 FKGP tagot küld a 48-as bizottságba.

194 Keszőhidegkúton már 1947. június 16-án megalakul a 48-as bizottság 6 fővel (MKP 2, SZDP 2, FKGP 2 fővel képviselteti magát).

195 Hogy problémák is akadnak közben, arra csupán két példát hadd említsünk. Tolnanémediben az 1947. március 15-i ünnep rendezésére az NB pártonként 2—2 fővel (MKP, SZDP, NPP, FKGP) kiegészíti ugyan a Szabadművelődési Tanácsot, de ugyanakkor kimondja határozatában, hogy „az ünnepély megrendezését teljesen fenti bizottságra bízza, csupán az a kikötése, hogy ezen a napon a napi és a pártpolitika teljesen legyen kizárva az ünepélyről."

196 Nem sok lelkesedést mutathat a centenáris ünnepségek iránt Hőgyész, ahol a nemzeti bizottság — a megyében csaknem utoljára — csupán 6 nappal az évforduló előtt (és több mint egy évvel az országos felhívás után!) alakítja meg 7 fővel a 48-as bizottságot.

197 Az erre az időszakra jellemző általános hangulat azonban egyértelműen pozitív. Az országos javaslatokat elfogadva számtalan helyen születnek meg időben a tervek, elhatározások emléktábla elhelyezésére, létesítmény átadására. Ennek illusztrálására csupán néhány példát ragadunk ki: A vármegyei NB 1947. december 29-i ülésén Prantner József (MKP tag) javaslatot tesz arra, hogy a várossal karöltve centenáris emlékművet állítsanak fel és erre a célra a fasizmus és sovinizmus által létrehozott országzászló emlékművet használják fel. Az átalakításra Konrád Sándor szobrászt javasolja felkérni.

198 Dombóváron az SZDP képviselője javasolja, hogy az új községháza épületére emléktáblát helyezzenek el.

199 A vármegyei nemzeti bizottság 1948. február 27-i rendkívüli ülésének határozata kimondja, hogy „a centenáris emlékműre két Kossuth-idézet kerül a következő sorrendben: — A függetlenség felett nemzetnek alkudni nem lehet. — A jövendő a demokráciáé."

200 A Dunántúli Tudományos Intézet (Pécs) a híres 1848-as ozorai csata megörökítése céljából készítendő emlékműre felajánlja segítségét az alispánnak írt 1947. szeptember 17-i levelében. Ígéri, hogy: 20* 307