Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

mérés hangján szólhatunk. Hogy a kulturális kincsek védelme megyei ügy is lett, abban nagy szerepet játszottak azok a lelkes közművelődési szakemberek és önzetlen társadalmi munkások, akiknek az utókor hálás köszönettel és tisz­telettel tartozik. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a sok gond és nehézség el­lenére megindulhatott az útkeresés a tudományos feltárás felé, sőt elindulha­tott később a tudományos intézetek közművelődési tevékenysége is. Mindezek azonban csak első, de igen lényeges lépései voltak megyénk tu­dományos életének. A jó mindenképpen az, hogy ez a helyreállító, egyre szenve­délyesebbé váló gyűjtőmunka mind erőteljesebben érezteti hatását, s segíti elő­relendíteni megyénk tudományos életét a népi demokratikus fejlődés útján. En­nek köszönhető, hogy a kultúrforradalom nyomán bekövetkező változások már igen jó alapokat találnak megyénkben e területen is. Irodalmi élet Már a felszabadulás utáni szabadművelődési korszak is nagy hangsúlyt he­lyez az irodalmi életre, előtérbe állítja a haladó irodalmi hagyományok ápolását, így van ez Tolna megyében is. Ennek egyik kézzel fogható bizonyítéka a Babits­emlék ápolása. A szekszárdi képviselőtestület már 1945 júliusában elhatározta, hogy em­léktáblával jelölik meg a költő szülőházát. A dombormű készítését szekszárdi művészre bízzák. 147 Ezt követően már 1946-ban széles körű akció indul meg ez irányban me­gyénkben. Február 16-án estélyt tartanak Szekszárdon, a költő szülőházának megjelölésére. Létrejön a Babits-kör. E kör márciusban már a színtársulattal együtt rendez Babits-estet. Májusban a Népi Ifjúsági Szövetség és a szekszárdi gimnázium közösen rendezi meg a felszabadulás utáni első emlékezetes — orszá­gosan is kiemelkedő — irodalmi eseményt, az 1946. május 18-i Babits-emlékes­tet, melyen Illyés Gyula, Ascher Oszkár, a költő özvegye, Török Sophie, Pátzay Pál szobrászművész, a kultuszminiszter és a főispán is részt vett. Érdemes fel­idézni az est hangulatát. 148 A főispán bevezetőjében kéri a vendégeket: „felejtsék el, hogy egy vissz­hangtalan, álmos, kis városba jöttek el, amely ezen az estén bűnbánatot tart... a nagy költő szelleme iránt, akit eddig elfeledett." Illyés Gyula nem vendégként, inkább Tolna megyeiként fordul innen az egész magyarsághoz a bűnbánat hangján: „Ez a megye, ez a város csak most ébred rá, mi volt neki Babits". Szomorú emlékként idézi fel az élő, egész Európa szellemi világában ismert Babits szekszárdi látogatását, melynek keserű hangu­latában született „Költő Szekszárdon" című versét olvassa fel. A vers Illyés elő­adásában ostorrá válik a szürke, kispolgári, megalkuvó és közömbös város ar­cán, hogy aztán egy másik költeményével Babits diadalát énekelje, amint vezér­ként állnak ketten a hegyen, Szekszárd felett, a három kereszt árnyékában... Török Sophie, Babits felesége, a legigazabb Babits-ismerő olvassa fel ez­után az első szekszárdi útjáról írt emlékezéseit: „A ház a Séd-patak partján le­vetkőzi képzeletünkben a hétköznapok szürke köntösét és a magyar szellem leg­nagyobb tanújelei között tündököl..." Török Sophie, mint királynői bevonulásról emlékezik meg első szekszárdi megérkezéséről és Szekszárd sajnálhatja, hogy a költőnek és hitvesének nem csupa ilyen emlékkel kedveskedhetett — emlékszik vissza a Tolnamegyei Néplap 1946. május 25-i tudósítása a Babits-estről. 294

Next

/
Thumbnails
Contents