Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

Alig egy hónappal később ugyanez az újság 1946. január 26-i száma be­jelenti: Szent-Györgyi Albert egyetemi tanárt a lausanne-i egyetem díszdoktorá­vá avatta. Az újjászülető ország élete átalakuló, forrongó, harcokkal terhes. Külö­nösen vidéken nehéz az eligazodás, főleg akkor, ha a múlt még erősebben veti árnyékát a jelenre. Érdekes és tanulságos a Tolnamegyei Kis Űjság 1947. május 3-i számában N. J. tollából megjelent „Tolna megye és a kultúra" című cikk. A Kolozsvárról elszármazott tudományszomjas érkezőt pesti barátai így világosít­ják fel a Tolna megyei kulturális viszonyokról: „El fogsz veszni odalenn. Nincs ott más, csak pincekultúra. Majd szőlőt veszel, iszod a jó bort és elfeledkezel ar­ról, hogy valamikor tudományos vágyaid voltak." Hiába az ellenérv, hogy Ba­bits Mihály, Vas Gereben, Tolnai Lajos, Illyés Gyula e vidék szülöttei, az érv erősebbnek tűnik: „Régen volt, s a félsoroltak mind elkerültek előbb Tolnából, csak aztán lettek naggyá" A jövevényt a szekszárdi barátai méginkább lehangolják: „Hiába ugrálsz itt. Nincs egy város, mely központ lehetne. Nincs vasúthálózat, hogy elvigye a kultúrát s a szépet az embereknek. S különben is: az emberek alszanak. Nem kell itt a haladás, nem kell itt a művészet. Egy kell csak, s egy igazság van: a bor. Szervusz, igyál." S akkor a jövevénynek eszébe jut Szabó Dezső, az Éber-család kiállítása, emléküktől új erőre kap, s új és új nevek, művészek, írók, tudósok: a kultúra végvári hősei, szelíd mécsesek és világító lángoszlopok rajzolódnak ki a sűrű ködből, s fülébe cseng a kolozsvári költő szava: „Szelíd fények és szilaj vándorlángok; Mit gondoltok: ha össze fogóznátok!" Kevés megye termelt ki annyi tehetséget — elmélkedik tovább a vendég — mint Tolna megye. Csak egy kicsit szét kellene nézni közöttük, csak egy kicsit jobban kellene ismerni őket, csak egy kicsit össze kellene fogózni e lángoknak, s akkor tüzük „Az égig, a csillagos égig érne...", hogy lássa a magyarság: Tolna megyének nemcsak a bora melegít és ad szelíd mámort, hanem a kultúrája is. S ha a felszabadulás utáni népi demokratikus forradalmi korszak ezt a távolbalátást ugyan még nem hitelesíthette, de a Tolna megyében is lezajló kul­turális forradalom egy későbbi szakasza már bizonyította. Egy alispáni jelentésből (1948. június 30.) tudjuk, hogy a vármegyének a háború előtt egyetlen kiadványa volt, mely „Tolna megye múltjából" címmel je­lent meg. Ugyanezen jelentés bizonysága szerint „Tolna megye területén az ön­kormányzat terhére vagy támogatására hivatalos és tudományos kiadvány nem jelenik meg."* 25 Mindezek ellenére megyénk tudományos életéről is beszélhetünk e kor­szakban, csupán szemügyre kell venni a múzeumi életet és a levéltár munkáját, melyek ebben irányító szerepet vittek. A múlt század végén létesített szekszárdi vármegyei múzeum anyagában is mérhetetlen kárt okoztak a háborús pusztítások. Az épület kb. 15 százalékos károsodása mellett megsemmisült teljes berendezése, szakanyagának nagyobb ré­sze. Különösen súlyos veszteség érte a természettudományi, a numizmatikai és a néprajzi gyűjteményeket... 284

Next

/
Thumbnails
Contents