Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

ka szeretetén keresztül az utat az összefogásra..." A 65 tagú vegyeskar hatalmas erővel zengte vezető karnagyuk békehimnuszának refrénjeként: „Adj a világnak békét!" A Paksi Dalárda hatósugara egyre bővül. Falujárások során Faddon, Gerj énben, Dunaszentgyörgyön és Dunaföldváron is megfordulnak, de nagy sikert arat az 1947. júniusi székelynapi szereplésük is Szekszárdon.

107 A Paksi Ének- és Zeneegyesület keretében működő Dalárda 1947-ben már 80 tagú, 16 évestől 62 évesig minden réteg és korosztály képviselve van. A tagfelvétel tehetség és rátermettség alapján történik. A 39 éves egyesület dalárdája 1947. augusztus 20-án éjjeli hangversenyt ad a paksi Duna-korzó előtt lehorgonyzott uszályról. Még ez év őszén Pécs—Mohács—Baja—Kalocsa—Dunaföldvár útvonalon szerveznek hangversenykörutat. Az alispán két ízben (1947 és 1949) is segélyben részesíti az egyesületet -300—300 Ft összeggel.

108 A dalárda vezetője 1948-ban a megyében példa nélküli álló újszerű kezdeményezésbe kezd: bekapcsolja a község dolgozóit is munkájába. Bár eddig is sok munkás vett részt az énekkar munkájában, most azonban a klasszikus zeneművek fokozott népszerűsítése érdekében 1 forintos munkás jegyeket hoznak forgalomba. A Mezőkémia és a Paksi Téglagyár munkássága vesz részt a hangversenyeken. Ezzel egyidejűleg kottaismertetési tanfolyam is megindul a munkásság körében.

109 1948 áprilisában már a rádióban is szerepel a dalárda, de Szekszárdon, Pécsett, sőt Jugoszláviában is bemutatja a 80 tagú vegyeskórusának nagy sikerű műsorát.

110 A másik jelentős énekkarunk a sárpilisi énekkar, mely a református egyház keretén belül indul és később alakul községi énekkarrá. Műsorával falujukon kívül is fellépnek, így Szekszárdon is (1948. június). Szükség is van egy kis énekkari pezsdülésre a megyeszékhelyen, mert minden igyekezet ellenére sem sikerül itt létrehozni egy állandó munkásénekkart. Bár erre már 1945 májusában erőfeszítések történnek főispáni támogatással, az énekkar mégsem alakul meg, sőt 1948. júniusi jelentésében keserűen jegyzi meg a vármegyei szabadművelődési felügyelő: „Szekszárd énekkari kultúrája a biztos sorvadás jeleit mutatja."

111 Az énekkari kultúra további gócpontja Bátaszék, amelynek Székelykórusa különösen a Dombóvári Kultúrnapokon (1948. május 20—24.) hívja fel magára a figyelmet, de már az első népfőiskolánk megnyitóján is szerepel 1945. december 16-án. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a pécsi 48-as ének-zenei kerületi középdöntő versenyen (1948. január 24-én), az országos döntőbe jutott.

112 Jelentős erőt képvisel a dombóvári Dőry Konzervgyár munkásdalárdája, mely országos versenyeken első díjat nyert. Az ugyancsak dombóvári kamarakórus ugyanakkor nem tud sem tömegeket megmozgatni, sem érdeklődést felkelteni. Említést érdemel még a faddi Daloskör, mely a község határain kívül is jól szolgálja a zenekultúrát.

113 Amint látható, Tolna megye zenei élete rendkívül élénk. Ezt segíti a zeneszeretők viszonylag nagy tábora — elsősorban Szekszárdon és Pakson. A komolyzenei hangversenyek kiemelkedő élményt jelentenek a szekszárdi zenekedvelőknek, s ezzel a város az országos zenei vérkeringésben él már 1946-tól kezdve. Jelentős az énekkari kultúra fejlődése is, melynek újszerűsége a munkások és parasztok megjelenése az énekkarokban. 280