Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

december 16-án.

56 A népfőiskola 29 hallgatóval indult és már 1946. január 16-án követte őt az őcsényi is 65 hallgatóval.

57 Röviddel az első népfőiskola zárása után Bárd Flórián, a bátaszéki népfőiskola vezetője így összegezi a népfőiskola vezetőinek beszámolóiból leszűrt évi tapasztalatokat a Tolnamegyei Néplap 1946. május 15-i számában: „A népfőiskola tájegységekbe illeszkedjék bele ... Egységesen és általánosan megszabott tantervbe tájegységenként kell beleilleszteni a népi életnek, értéknek azon egységben meglevő gazdag birodalmát, hogy ennek roppant formáló erejét felhasználhassuk a magyar népi művelődés kialakításában. így alakulhat majd ki a sárközi, a matyói, a göcseji népfőiskola, melynek hallgatói az ősi népi hagyományok, dalok és népművészeti remekművek megmentői, őrzői és terjesztői lesznek, s mint megszállottak apostolként járva a falvakat, erősítik a parasztság öntudatát, kiűzve lelkűkből a jobbágykorszak kisebbségi érzését." Majd a cikkíró hozzáteszi: „S végül jó lesz megjegyezni, hogy a népfőiskola nem pártiskola. Célkitűzéseiben és nevelésben felül áll a pártokon és egyéneken. A nagy nemzeti közösség kialakulásának egyik fontos előkészítő állomása." További tervek is vannak népfőiskolák szervezésére, e célra azonban régi kastélyokat kell megszerezni és átalakítani (Regöly-Majsa puszta, Gerjen). Erre azonban csak 1948 májusában kerülhet sor.

58 Ami nagyszerű e korszak ismeretterjesztő munkájában, az elsősorban az, hogy tömegméretűvé válik a kultúra iránti igény, a munkások és parasztok ezrei vetik magukat a tudás után megyénkben is, s rendkívüli mértékben megnövekvő öntevékenységgel igyekeznek megszerezni minél sürgősebben a számukra most már elérhetőnek remélt kultúrkincseket. Különösen kiemelendő az ismeretterjesztés azon alapvető értéke, mint például a volt cselédi és zselléri sorsúaknak újgazda szerepére való szakmai felkészítés, mely szinte az egész földreform további sorsát dönti el. Ugyancsak hallatlanul értékes az a lelkesedés, amellyel szerveződnek ezek a tanfolyamok, előadások, társadalmi viták a legtöbbször előadói díjak nélkül, társadalmi munkában, szívből és szeretetből a demokrácia, az ország ügye iránt. Mindez valóban hősi munka, amely nem ismer nehézségeket, akadályokat, pedig az akkori közlekedési nehézségek, az anyagiak hiánya elképzelhetetlen gondok elé állította a lelkesedőket. Mindezek ellenére a szervező munka elégtelensége, a munka spontán jellege, gyakran a színvonal alatti tartalmi munka sürgette egyrészt az egységes szervezeti keretek kialakítását, másrészt a tömegesen jelentkező kultúrigények tudományos színvonalú kielégítését, a demokratikus szellemű és hangvételű tartalomnak szocialista forradalmi telítődését. Ehhez egyre több jó szakkönyvre és szakemberre lett volna szükség. Ezeket viszont már csak a szocialista forradalom nyomán kibontakozott kultúrforradalom tudta biztosítani. Könyvtári munka A Horthy-rendszer könyvtárügyét a szétaprózottság jellemezte. A meghatározott díjért kölcsönző magánkönyvtárak mellett könyvtára volt a Szekszárdi Kaszinónak, az iskoláknak, a különböző egyházi és világi egyesületeknek, a múzeumnak, a levéltárnak, s néhány községnek.

59 267