Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

ben. Bár az MKP programja világosan leszögezi az analfabétizmus felszámolását, az erre vonatkozó országos rendelkezés kiadása mégis késik. Még 1947. március 2-án tartott MKP II. megyei értekezletén is a rendelet megjelentetését kell sürgetnie Ágfalvi Károlyné szekszárdi MKP-küldöttnek. Mindezeket figyelembe véve a társadalmi kezdeményezésre megyénkben 1946-ban elindult ilyen jellegű tanfolyamok jelentősek. Ezek gócai mindenekelőtt a nagyközségek: Alsónána, Bölcske, Döbrököz, Györköny, Gyulaj, Iregszemcse, Kocsola, Kölesd, Magyarkeszi, Nagykónyi, Nagyszékely, Pincehely, Sárpilis, Simontornya, Szakály, Tamási, Tolna, de néhány kisközségben is indul egy-egy tanfolyam: Fürgéd, Keszőhidegkút, Kistormás, Medina, Pusztahencse, Ürgevárpuszta. A kör 1947-ben tovább bővül: Miszla, Paks, Sárszentlőrinc nagyközségek és Lápafő kisközség belépésével. A határozottabb összefogást segítő, ösztönző és irányt mutató rendelkezés kiadását mi sem indokolja fényesebben, minthogy megyénk községeinek 75%-ában a fordulat évéig sem indult meg ez a munka. Sajnos arra is találunk példát megyénkben, hogy a helyi pártok össz-szövetségi értekezletének kell kifogásolnia, hogy „a község bírája nem volt hajlandó az analfabéta tanfolyam számára fűtőanyagról gondoskodni." — olvassuk a gyönki nemzeti bizottság értekezletéről 1947. február 2-án megküldött jegyzőkönyvből. A jelentés azonban azt is megjegyzi, hogy a bíró leváltása folyamatban van.

47 Ez időszakban különösen népszerűek a háziipari tanfolyamok. A székesfehérvári Magyar Háziipari Felügyelőségnek 1945. szeptember 7-én írt alispáni átirat szerint a Törvényhatóság területén a múltban minden esztendőben voltak háziipari tanfolyamok, amelyeket a nép- és családvédelmi alap keretében bonyolítottak le. Ezúttal szövő-, fonó-, kenderfeldolgozó- és csuhéfonó-tanf olyamok szervezéséről tesz említést.

48 A székesfehérvári felügyelőség tanfolyami tájékoztatója szerint a tanfolyamok általában 2 hónaposak, a szövőtanfolyam 3, a kukoricaháncs-fonó tanfolyam 1 hónapig tart. Ez idő tájt lehetséges ilyen jellegű tanfolyamok a következők voltak: kosárfonó, fafaragó, seprőkötő, szalmafonó, gyékényfonó, csuhéjfonó, szövő, szabó-varró, csipkekészítő, kötő, hímző. E tanfolyamok célja: a téli hónapokban a munka nélkül levő földműves lakosságunknak munkaalkalom biztosítása. Az Iparügyi Minisztérium e tanfolyamokat engedélyezi. Oktatókat egyrészt a székesfehérvári központ ad, másrészt megyei szakemberek vállalkoznak a vezetésükre. Megyénkben 1946-ban Bogyiszlón, Faddon, Fácánkerten és Magyarkeszin indul kötőtanfolyam. A szövőtanfolyamok leginkább a jánosmajori székely telepeseknél népszerűek, akik a hosszú vándorlás során magukkal hozott szövőgépekkel 1946 novemberében szövőkalákákat szerveznek. De még ugyanebben az évben Fácánkerten és Dunaföldváron is indul szövőtanfolyam. 1947-ben csak 4 ilyen jellegű tanfolyamról tudunk megyénkben. Meglepő, hogy az első sárközi szövőtanfolyam is csak 1948. január 30-án indul őcsényben, de a Tolnamegyei Hírlap 1948. május 19-i számában már ezt olvashatjuk: „A Közjóléti Szövetkezetek rendezésében 3 hónapos háziipari tanfolyamot tartottak őcsényben. 18 fő kitűnő eredményt mutatott fel." Hímzőtanfolyam csupán Tolnán indul 1946-ban és Udvardiban 1947-ben (toledói hímzés). A Tolnamegyei Néplap 1947. július 30-i száma jogosan sür262