Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

lat befejezte a munkát, amikor a Balaton társulat megalakult. Most azonban új helyzet állt elő, hiszen a Siót nagyrészt már ők szabályozták. A befogadó Sárvíz rendezése a Balaton-, Kapós-, Nádorcsatorna társulatnak is érdeke, és különben is államköltségen történik, így nincs semmi akadálya az egyesülésnek. Az összeolvadást ezúttal az Országos Építési Igazgatóság akadályozta meg. Vezetőjének, Manepacenak az volt a véleménye, hogy a társulatok működjenek külön, a Balaton társulat ne szóljon bele a Sárvíz állami rendezésébe.

54 1854. január 9-én Szilas-Balháson újra biztosi gyűlés volt, és ezt követően megindult a munka. Az Építési Osztály

55 Tenczer Károlyt küldte ki ellenőrként. Halász Gáspár is a területen maradt, ő főként a méréseket végezte. Ahogyan Beszédes Józsefet sem fogadták szívesen a polgári forradalom előtti építési hatóságnál, úgy ellenezték utódja, Halász Gáspár tevékenységét is.

56 Az építkezés vállalkozók irányításával, kapitalista munkaszervezetben folyt, a munkaerő kiállítása sem volt a polgári forradalom után probléma. A megépített új meder 4 km hosszú volt, a bogyiszlói átvágás holtágába, az ún. Taplósi-Dunába vezetett. A Sárvíz 40 km-rel lett rövidebb, és elkerülte a Sárközt.

57 Tenczer — a Sió régi medrével együtt — elrendelte az átvágás állandó kotrását és bővítését.

58 Nem volt megelégedve a munkával. Az építkezés befejezésével nem szűnt meg a Nádorcsatorna és Balaton társulat közötti ellentét. A mederbővítés helyett Tenczer felvetette az új Sió kiásásának lehetőségét is, amivel megszűnt volna az ellenségeskedés, az Építési Osztály azonban elvetette a javaslatot.

59 A kotráshoz elő kellett teremteni a szükséges eszközöket. Az első gőzkotró Magyarországon a „Vidra" volt, amelyet 1845-ben Széchenyi István közvetítésével vásároltak. Az üzletet Keczkés Károly, az Építési Igazgatóság igazgatósegédje bonyolította le, aki 1850-ben Bécsbe került építészeti felügyelőnek.

60 A kotrót időközben visszaadták, és kezelője is eltávozott az országból.

61 Manepace Keczkés Károlyhoz fordult, hogy a gép újjáépítésében legyen segítségére. A korábbi gépkezelő is visszatért, és az óbudai hajógyár elkészítette az új kotrót.

62 Az új „Vidra" főleg a bogyiszlói Duna medrében dolgozott. A Sárvíz és Sió kotrásában a Dunagőzhajózási Társulat segített, amely szintén rendelkezésre bocsátotta gépeit.

63 A kotrást, mélyítést a Balaton társulat szorgalmazta elsősorban, hogy a tó túlcsorduló vizét minél biztosabban le tudják a Sión vezetni. A nagyobb vízmennyiség miatt azonban a fenntartási költségek megnövekedtek, és a két ellenséges társulat között ismét vita kezdődött. A sárvíziek a Balaton társulatot okolták az árvízveszély miatt, a túloldalon azzal érveltek, a Balaton vizének köszönhető, hogy a Nádorcsatorna társulat hajózható folyóhoz jutott. A hosszas vita eredménye az lett, hogy a csatorna fenntartásának költségeit együtt viselték, de az arány kérdése még évek múlva is problémát okozott.

64 A szabályozási munkák utolsó része a töltések kiegészítése volt. A polgári forradalom előtt megépült oldalcsatorna mentén voltak töltések, de ezek felújításáról gondoskodni kellett. A Sárvíz-meder mellett nem volt védmű, ami a szabályozási munka folytatása után egyre inkább hiányzott.

65 1853-ban maga Augusz kérte a Sió menti töltések megerősítését, és a Szekszárd feletti szakaszon a sárvíziek pótlását.

66 Az 1850. június 16-án kelt császári rendelet szerint a folyószabályozás állami, a töltésépítés társulati feladat volt. 1855-ig az összes töltések fenntartásáról a Nádorcsatorna társulat gondoskodott, de a bogyiszlói kanyar átvágása, és az új Sárvíz-meder létesítése következtében szükségessé vált töltésépítés megoldhatatlan probléma elé állította a társulatot.

67 Az új Sárvíz-meder befejezése után az előzetes terv szerint a bal parton megépítették a gátat. Még 236