Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. században A Tolna megyét átszelő Sárvíz a Duna egyik jelentős jobboldali mellékfolyója. A Séd, Pét, Inota patakok vizéből táplálkozik, majd Székesfehérvártól keletre a Csórral és a Gajával bővül. A szabályozás előtt széles mocsáröv kísérte, amely Cecénél 1/3 részére csökkent, azután kiszélesedett. Itt vette fel a Kapóssal bővült Siót, majd megkerülve a Sárközt, kanyargós mederben, Bátánál ömlött a Dunába. Az ártér Fejér és Tolna megyei területekre oszlott, amelyek között a Cece környéki magaslatok képeztek határt. Az árvizektől látogatott, mocsaras területeken viszonylag ritka településhálózat alakult ki. A Simontornyától Szekszárdig húzódó mocsárban elveszett a Sió és Sárvíz medre. A községek a mocsár két oldalán egymástól jelentős távolságra telepedtek. A Sárvíz mellett közvetlenül épült Kajdacs, míg Nagy-Dorog, Bikács — a hozzájuk tartozó pusztákkal — távolabb helyezkedtek el.

1 A Sió mellett épült Tolna megyében Ozora, Simontornya, majd dél felé haladva a mocsár jobb partján Pálfa, Sárszentlőrinc: azután Kölesd. Medina, Harc, Sióagárd. A puszták közül Uzd és a később faluvá fejlődött Borjád voltak a legjelentősebbek. A Sárvíz alsó szakaszán, Szekszárdtól délre öcsény, Decs, Sárpilis, Várdomb, Alsónyék községek épültek a korábbi meder mentén, majd Bátaszék, Báta határait öntözte a Sár-vize.

2 A lakosság az árvizektől látogatott vidéken az ártér hasznosításából: halászatból, vadászatból, nádvágásból élt, amit a magasabb területeken legeltető állattartás és kertgazdálkodás egészített ki.

3 Az egyre növekvő lakosság szükségleteit azonban már a 18. század végén sem lehetett kielégíteni a terület ilyen felhasználásával. Egyre nagyobb volt az igény a földművelés, állattenyésztés kiterjesztésére, amit a gyakori árvíz akadályozott. A Sárvíz és legfontosabb mellékfolyója, a Sió mentén az érdemi folyószabályozási munka már az 1760-as években megkezdődött. Legelső feladat a vízfolyás térképezése volt, amivel Böhm Ferencet bízták meg. Böhm 1757-ben jött Magyarországra, Pozsony megyében és Székesfehérvár mellett mocsarak lecsapolásával foglalkozott. 1767ben készült el a Sárvíz felső szakaszának felmérésével és szabályozási tervével. A folyó számára központi csatornát kívánt ásni, a külső vizeket pedig két oldalcsatorna (övcsatorna)

4 segítségével akarta levezetni. 1771-ben a felmérést Tolna megyében is elrendelték. A folyó ártere eszerint 76 254 kat. holdat tett ki. A nagy elöntést a Sárvíz kis esése, a malmok miatt elmocsarasodott meder, valamint a Duna visszaduzzasztó hatása okozta. Böhm terve szerint a szabályozást Tolna megyében is hasonlóképpen lehetett megoldani: a Sárvíz számára a völgy közepén új medret ásnak, a Sió és Kapós középvizét pedig övcsatornán vezetik le. A Sárvíz rendezését csak úgy lehetett eredményesen befejezni, ha a torkolatvidéket is szabályozzák. Böhm a Sárvíz— 229