Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

szárazdi, szakadáti, csibráki romos templomokat kijavították.

73 Egyébként a magyar jobbágy házi berendezése is igen egyszerű volt ezidőben. Fél századdal előbb, 1540 táján, a Dalmand melletti Kecel faluban: egy telkes jobbágy vagyonát felbecsülve, „házában egy asztalt, padot, ágyat és ládát találtak".

74 1598. márciusában visszakerül Győr, Veszprém, Palota. 1599. márciusában pedig Koppány, Ozora, Dombóvár is egyidőre. Ez év júniusában Pálffy Miklós és hajdúi „Tolnába nyomulnak, s onnan a régi magyar nevű szerb falvak lakosait hozza fel, a kalugyerek vezetése alatt, Esztergom környékére, s a Csallóközbe, ahol azonban ez új rác telepek már a következő háborús években elpusztultak".

75 A Kapóstól nyugatra lévő falvaink nagyrészt újra elnéptelenednek. 1600. februárjában a törökök Simontornya körül nagy tömegben gyülekeznek. Kanizsa megtámadására készülnek. 1602-ben Althan ezredes megostromolja Simontornyát, majd 20 muskétás és 100 magyar katona elvesztésével visszavonul.

76 Egy névtelen török író ez időben azt írja, hogy Tolnának népes piaca és fürdője van, Koppány környékét kertek, patakok és zöld virányok díszítik.

77 1603-ban „Rátki Menyhért a végbeliekkel a Koppáni tartománybeli ráczokat elrablá és elégeté".

78 Kapóson túli magyar falvaink nagy része is ebben az időben pusztulhatott el, — ugyanis Pecsevi, pécsi születésű török történetíró azt írja 1603-ban, hogy a telet ismét Pécsett töltötte, ura engedélyéből, mivel maga beteges, erszénye pedig üres volt. Ugyanitt telelt a tatár kán, Giházigiráj is, — míg seregei Szigetvár, Koppány, Mohács és Simontornya vidékein voltak elszállásolva.

79 Vidékünkre az elrablottak, elűzöttek helyébe tömegesen újabb rác telepesek jönnek, — írja húszegynéhány év múlva, 1629-ben Tassi Gáspár, urának, Eszterházy Miklós nádornak, ki őt küldte Budára a törökkel való béketárgyalás ügyében: „... valahány esztendőiül fogva immár nemcsak az elébbeni rác falukat, hanem a magyar falukat is, az kinek népét az tatárok mind levágták, meg kezdték szállani."

80 Egyik Majsán, mit később Közép Majsának írnak, úgy látszik, tovább él a magyar lakosság, vagy a háború idején elmenekült, aztán újra visszatért oda. Egyik Somoly is magyarnak látszik néha az összeírásokban, vagyis annak írják, de mindig pusztának tüntetik fel, tehát már 1580. után elpusztulhatott. Még egyik Tahának vannak magyar lakosai, a környék rác helységei között. (A Taha és Taba nevet később már alig tudják megkülönböztetni, s összekeverik őket.) Az 1606. év november 11-én kötött zsitvatoroki béke után nem szűntek meg az apróbb harcok, támadások, az egyes várak katonái unalomból is ki-kiszáguldoztak, ha valahol zsákmány kínálkozott. 1614-ben „a Balatoni jégen, a Kastélyokból a szabad Katonák és Hajdúk, ezerén egybe gyülekezvén, által ménének Somogyban, kikre ott a törökök reájok gyülekezőnek és Koppannál megütközének vélek; de igen megverek a törököket, a Koppáni és Mohácsi békéket elevenen elfogák, és elhozák, de Mátyás császár ismét elbocsátá a Béget."

81 Az 1615-ös bécsi békében megerősítik (többször még a század folyamán) az 1606-os zsitvatoroki békekötés pontjait. A harmadik articulus, vagyis szakasz előírja: „.... ennek utánna soha a basák vagy bégek vajdái a falukra ki ne menjenek, hanem adó jókat a bírák vigyék be és kézhez adják, ahová illik, mellyet hogy ha az falu bírái ell hallgatnának, akkor az Basa vagy a Beegh háromszor őket megincse, és hogyha megős (mégis) továbbra vontatni (vonakodni) akornak, 18