Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

17. Tm. L. Kammerer (Tholna 1561. 7. N. M. Szigetvár.) 18. Rúzsás 7. 1. 19. HKA — Holub 9—10. 1. 20. Acsády Ignácz: Végváraink és költségeik a XVI. és XVII. században. Hadtörténeti Közlemények I. Bp., 1888. 249. 1. 21. Verancsics hasonlatát idézi Bartoniek: 41. 1. 22. Az eteiek levele Horváth Márkhoz. Magyar Nyelv, 1954. 202. 1. 23. Szalay 376. 1. — Tm. L. Filmtár. Tizedjegyzék 1567-ből. — Lőcsei Állami Levéltár II. Horváth—Stansith cs. lt. — 3 Capsa — Fasc. 15. No. 3.: A tolnaiak levele, 1559. július 4. Közli Rúzsás 30. 1. — Ungnád Dávid útjáról: Gerlach, Tagebuch 13. 1. 24. Rúzsás 11. 1. 25. Kathona 125., 126. 1. — Szalay 379. 1. és 319—322. 1. 26. Eckhardt Sándor: Az agyonsarcolt Ete és az embersütés. Magyar Nyelv, 1954. 202 203. 1. 27. Tm. L. Kammerer (3. N—M. Szigetvári számadások. Szekszárdi csomó. 1560. 6.) „A lakosság a török adórovó megérkeztekor valószínűleg elfutott vagy összeköltözött, mert általános tapasztalatok szerint a török összeírások csak nagyon alacsony népességszámot tüntetnek fel, az ugyanakkor készült magyar dicalis összeírásokhoz képest." Vass 61. 1. 28. Ipolyi Arnold: Veresmarti Mihály munkái. I. Bp., 1875. 419. 1. 29. Sz: Források 275—277. 1. — Györgyi Bodó hagyatéka (Közli K. E.) Tolna megyei Közlöny, 1873. augusztus 5. szám. 30. Tm. L. Kammerer (2. Pozsonyi kápt. lt. bátai kötet 1601. és 1618. évből.) 31. Ugyanott az 1601., 1619. és 1671. évekből. 32. Salamon, i. m. 359. 1. — Források 275. 33. Documenta artis Paulinorum 1. Bp., 1975. 59. 1. 34. Salamon, i. m. 308. 1. III. A török hatóságok berendezkedése 1. Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Bp., 1974. 175. 1. 2. KN: MTÖ 9. 1. 3. „Az udvarnál senki sem juthatott fizetésemeléshez." Török történetírók II. 410. 1. 4. Káldy-Nagy: i. m. 176. 1. 5. A lakosság összeírása és a terménytizedek meghatározása kapcsán Vass Előd kifejtette, hogy jobbágyokat írtak össze a törökök névszerint és a felnőtt fiaikat vagy testvéreiket, akik majd a helyükre állnak, mert az egyes jobbágyi háztartások, mint adóegységek nyilvántartására törekedtek. A terménytizedek meghatározásánál a bírók által bemondott háromévi termésátlagot vették alapul, tekintettel ezek valószínű jellegére, ezek nem mintaszerűek. Gyakorlat szerint a jobbágyok névszerinti felsorolásának szoros összefüggése van a földdel, mert a földdel rendelkező jobbágycsaládfőket írták össze, tehát az egész, fél, negyed és nyolcad jobbágy telki állománnyal rendelkezőket adóztatták. A jobbágytelki besorolás pedig az igabirtoklástól függött, hogy hány ökre van egy családnak. A faluközösségben kezelt földeket az ökrök száma szerint 2—3 évenként újra osztották. Nyolc ökör az egy teljes jobbágy telki állományt tette ki, sokszor 30—40 holdat is. A 15 éves háború után nem volt földművelés az igás állatok kipusztulása miatt, emiatt aztán az adózás is változott, de a régi rendszer maradt. 90