Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

kevesen vagyunk, vakmerőségre magunkat nem vehettük." A levelek egyike a kecskeméti bírónak lett elküldve. „Azért e levelemet látván, az asszonyt és gyermeket pont péntekig elő nem állítjátok, elhihessétek magatokkal birák, hogy török hitemre a magas budai vezérhez megyek, reátok panaszlok." A kecskemétiek nem ijedtek meg Kocsi Musztafától, válaszra sem méltatták. Viszont rögtön küldöttséget menesztettek Budára, ha sérelem érte őket. Abdurrahmán budai pasa is melléjük állt, amikor panaszt emeltek a földvári török helyőrség túlzó robotigénye ellen. Sőt, megfenyegeti a helyőrség parancsnokait, amennyiben a hajók vontatása végett száznál több magyar férfit vennének igénybe. „Ti is, kik Földvár palánkának e tárgyban érdekelt agái vagytok, a szegény jobbágyokat nyomorgató nyers haszonvágyatoknak önmegtartóztatással elejét vegyétek, nehogy a szegény jobbágyok újra panaszt tegyenek vagy békétlenkedjenek, mert tudjátok meg, hogy a ti zsarolástok büntetése másoknak ijesztő például fog szolgálni... Ezt igy értsétek s ily értelemben járjatok el."

68 * Szeptembert írtak, amikor a török csapatok a Duna menti települések történetében először jelentek meg és gázoltak végig gyújtogatva és fosztogatva; szeptemberre esett a hódítók kiűzése is. 1526. szeptember 3-án tűnt fel Bátán az első török csapat és 160 év múlva, szeptember 9-én látták az utolsó török-tatár lovasokat Szekszárd környékén. Kísérjük el útjukon a Dunaföldvárra érkező Max Emánuel bajor herceg és Lotharingiai Károly herceg felszabadító seregeit! Buda várának 1686. szeptember 2-i visszafoglalása után négy napig folyt a temetés és a zsákmányolás, majd Dél felé indult a császári sereg. Egy 600 főnyi felderítő csapat akadály nélkül eljutott az újpalánki Sárvíz-hídig s onnan azt a hírt vitte a Pentelén állomásozó Lotharingiai Károly hercegnek, hogy tatár lovasokat láttak. Szeptember 12-én Penteléről Dunaföldvárra vonult a sereg, s ott várta be a hajókon érkező máihát és élelmet, majd 15-én Bölcske és Madocsa felé indult. Bölcskén minden házat leégve találtak, Madocsán kisebb volt a pusztulás, és takarmányra is szert tettek. Eközben magyar kémek azt a hírt hozták, hogy Szülejmán nagyvezér tatár lovasai felgyújtották az újpalánki Sárvíz hidakat, Szekszárdot és Tolnát. Éjfélkor futár érkezett Bécsből és a török üldözésére, az út mielőbbi folytatására hozott parancsot. Szeptember 17-én Paksról Dunaszentgyörgyre vonult a sereg, és ott kihasználva a bőséges takarmányt, két napig elidőzött. Miközben a bajor választófejedelem haditanácsot tartott, egy tatár szökevénytől megtudták, hogy Szekszárd alatt minden várat és helységet elpusztított a török és tatár sereg, sőt már szeptember 14-én átkelt az eszéki hídon. Szeptember 20-án Fadd és ToZna érintésével Mözs határába érkezett a felmentő sereg, s ott letáborozott. A továbbhaladás biztosítása végett 150 dragonyost Űjpalánkra vezényeltek, hogy állítsák helyre a megrongált sárvízi hidakat. Ezután Max Emilián bajor választófejedelem birtokba vette Szekszárdot és a Bátaszék felé húzódó síkságot. Felderítői elnyargaltak Bátáig: ellenséggel sehol sem találkoztak, de Öcsény, Decs, Ete, Pilis, Bátaszék és Báta lakóit sem látták. A Bonyhád felé húzódó dombokon még frissek voltak azok a táborhelyek, amelyek néhány héttel korábban a Buda felmentésére igyekvő hetvenezer főnyi török és tatár seregek pihenőhelyéül szolgáltak. A Tolnán állomásozó 30 000 főnyi császári sereg egyharmada Bádeni Lajos herceg vezetésével Simontornyára vonult, onnan Dombóváron át Kaposvárig jutott el. A sereg nagyobbik része Bo80