Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

gondot okozott a török Kászon bégnek, aki meg akarta vetni lábát vidékünk kulcsfontosságú állomásain. Tinódi így emlékezik meg róla: Sőt igen bánkódik Kászon bég magában Szabad útja nincsen neki az Tolnában Sőt, gyakorta vagyon nagy kárvallásában Hozzátartozókban és jó szolgáiban? Ahhoz, hogy a török köz- és jövedelemigazgatás kiépüljön, szükséges volt a megye területén még meglévő magyar várőrségek kifüstölése. Ez a Duna mentén 1543-ra be is következett, Tolna megye egész területére pedig 1544 őszén. Bátától Dunaföldvárig 1543 tavaszán, a megye északi és nyugati felében 1545 elején jelennek meg a községek adófizető polgárai a török kincstári defterek lapjain. BATATÖL DUNAFÖLDVARIG A TÖRÖK PALANKVARAK LABANAL Báta <k?U

J A török és a nyugat-európai utazók naplói csak futólag említik, viszont annál többet a szigetvári urbárium és a török vámnaplók. A török megszállás előtt a bátai apát jobbágyaiként élik nem könnyű hétköznapjaikat, többen szülőfalujuk elhagyására kényszerülnek, mert földesuruk kíméletlenül bánik velük: elveszi javaikat, bebörtönzi az adósokat. A török hódoltságbeli Bátáról származó első hírünk 1545-ből való. Az év első négyhavi jövedelme közel huszonötezer akcse (ami ötvenezer magyar dénárnak felel meg), ezen felül a vámbérlők több mint tizennégyezer akcse bevételről, a dunai és tavi halászat bérlője több mint ötezer akcse beszedéséről, a város adószedője pedig nyolcvankét háztól egyenként ötven akcsével számolva 4100 akcse fej adóról számol el.

10 A szántóföldet és a szőlőhegyet megművelő parasztok sorából kiválnak a gabona- és borkereskedők, akik a gyors gazdagodás reményében vállalkozásba adják pénzüket, egyikük adó- és vámbérlőként, másikuk kezesként kerül a török defterek lapjaira. A fuvarosok és a napszámosok Budára, Szigetvárra és Simontornyára járnak el napi 6 krajcárért, van aki hónapokig távol él övéitől, hogy biztos keresettel ellátásukról gondoskodhassék és adóját kifizethesse.

11 A török megszállás első évtizedeiben pontosan kimutatható, hogy a mezőváros életére és fejlődésére jótékony hatással van a terményértékesítési lehetőség és a napszámbéres munkavállalás erőteljes bővülése. Egyre több molnár, méhész, vincellér, kertész és halász tűnik fel Báta állandó lakói sorában. Az 1557. október 23-án kelt fejadódefter a korábbi 82 házzal szemben 148-ról számol be, majd 1570-ben 179 kaputól szedik az adót. Két év múlva újabb jegyzék készül,

12 amelyből, sajnos egy lap hiányzik, de így is a fennmaradt 86 bátai lakos neve után ítélve kétszáz férfival feltétlenül számolhatunk. Hogy hívták a régi bátaiakat? — A teljesség igényére való törekvés nélkül néhány gyakori családnevet közlünk: Ács, Borsos, Erszéngyártó, Fejes, Fekete, Halász, Italjártó, Kalmár, Lantos, Mészáros, ötvös, Szabó, Szilágyi, Szűcs, 8