Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Tolna vallási és kulturális eseményeit, Káldy-Nagy Gyula a város mezőgazdasági termelését, Velics Antal és Kammerer Ernő defterfordításai révén a tolnaiak hétköznapjaiba pillanthatunk. Megőrizte Tolna hírét Skaricza Máté a Szegedi István életéről szóló levelében, Ballo Antal flamand nyelvű röpiratában, Istvánffi Miklós a magyarok történetében. Ráillik Szerb Antal szellemes megállapítása: „Egy utcájára több történelem esik, mint másutt hét vármegyére". * A Duna mentén települt lakosság adózásáról szóló első híradás 1320-ig nyúlik vissza. E szerint Szebeni Rufinus tolnai főesperes 1223 aranyforintot szedett össze a római pápa magyarországi adószedőjeként a megye nagy részére kiterjedő tolnai főesperességben. A bankok abban az időben bekapcsolódtak a pápai tizedek megelőlegezésébe és bérletébe. A tolnai főesperes a firenzei Bardi-bankház megbízottjaként működött közre az adók beszedésében, s fizetségét 2,4%-os provízióban állapították meg.

1 E békés adószedés után két évszázadot átlépve közvetlenül Mohács előestéjén vagyunk és azt tapasztaljuk, hogy a pannonhalmi főapát megbízottja a bátai apátnál vizsgálatot tart az embertelen, parasztnyúzó adózás miatt. A jobbágyok panasza az uralkodó elé került, s II. Lajos király a bátai jobbágyok és polgárok sérelmét vizsgálva megállapítja, hogy a bátai apát súlyos adókat vet ki a lakosságra, javaikat elprédálja, az adósokat bebörtönzi, majd elűzi őket. Emiatt 66 jobbágy kényszerült más földesúr jószágára költözni.

2 A mohácsi csatavesztés után, a mezőváros meghódoltatása első éveiben a bátaiak még 60 dénárral megúszták az évi földesúri adót, de Szigetvár fennhatósága alatt már fejenként 200 dénárt vettek meg rajtuk a szigeti kapitányok vaskezű „vitézei". A magyar adószedők mellé felsorakoztak a török jövedelemigazgatás „szakemberei": az eminek, az ámilok és a kjátibok. Jelenlegi ismereteink szerint Mohamed bin Kászim iratkozott fel elsőnek a Tolna megyei török hódoltsági területen a jövedelemigazgatás listájára.

3 1542. márciusban a tolnai, paksi és földvári kikötők átkelésbérlete került ennek a kikötőírnoknak a kezére; kezesei pesti török kereskedők voltak. Egy év múlva tolnai magyar polgárok is beállnak a bérlők sorába: a kikötő vámját és a hitetlenek fejadójának beszedését vállalják. 1526. szeptember 3-án léptek először Tolna megye területére a török csapatok. Báta és Szekszárd után szeptember 7-én Tolnán, majd rákövetkező nap Dunaföldváron pihentek meg a hódítók. Negyvennapos magyarországi útjáról visszafordulva a Duna bal partján 1526. október 12-én elhagyta hazánkat a török, de Buda 1541. évi elfoglalásáig és Tolna megye Duna menti településeinek az egységes török jövedelemigazgatási rendszerébe kapcsolásáig nem teltek izgalommentesen az évek. 1528. augusztus 3-án Budáról sürgős levelet küld a helytartótanács az uralkodóhoz. Jelenti Ferdinándnak, hogy a már régóta fizetetlen tolnai és baranyai dunai hajósok fent jártak Budán és erősen rájuk ijesztettek. „A hajósok az éhség és a mezítelenség által hajtva a délvidéki részek védelmét elhagyva idejöttek... Mi beláttuk, mily veszély származik távollétükből (tudniillik őrhelyük elhagyásából) s mily kár, ha felprédálják ezen várost, és prédával megrakottan (Szapolyai) Jánosnak ajánlják szolgálatukat, rábírtuk őket arra, hogy visszatérjenek. És mert pénzük nem volt, a pesti vásárra összegyűlt mercatoro6