Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

bi"-kertek méreteit meghaladó — mezőgazdasági termeléssel is foglalkozik, ami az utazással együtt rendkívül sok időt és energiát vesz el tanulásuktól, művelődésüktől, közösségi tevékenységüktől, s ez lassítja a munkásosztályba történő asszimilálódás, a szocialista életmód kialakításának folyamatát. Ugyanakkor maguk is hatnak korábbi környezetükre, s üzemi munkásként szerzett tapasztalataikkal, azoknak megfelelően változó tudatukkal, magatartásukkal hozzájárulnak a kisparaszti szemléletmód megváltoztatásához. Ez különösen a fiatalabb generáció tagjainál figyelhető meg, akik szabad idejükből egyre többet fordítanak tanulásra, művelődésre, közéletre, utazásra, kulturált szórakozásra. A munkásosztályhoz tartozók számszerű növekedésében nem csak az imént említett nem mezőgazdasági ágak fejlődése volt a forrása, hanem hozzájárult a mezőgazdasági munkások száma is, ami a földreform után létrehozott, állami gazdaságokkal függ össze. A megye mezőgazdasága állami szektorában dolgozó munkások száma 1960-ban még több, mint 14 ezer, 1970-ben 12 ezer, 1973-ban pedig mintegy 11 ezer fő volt, ez utóbbi időpontban az aktív kereső munkások 17 százaléka. E csökkenő tendencia az állami mezőgazdaság egyre korszerűbbé váló technikai és technológiai színvonalának fejlődésével, a termelékenység emelkedésével függ össze. A munkásosztály a felszabadulás óta eltelt időszakban nem csak létszámában gyarapodott, hanem minőségileg is jelentős változáson ment keresztül. E változások egyik alapvető forrását a szocializmust építő társadalmunkban lezajló kultúrforradalom, s annak részeként kibontakozó, az anyagi termelés területén egyre növekvő szereppel bíró tudományos-technikai forradalom térhódítása képezte. Az egyre korszerűsödő technika, technológia, üzem- és munkaszervezés ugyanis a munkásoktól is az általános és szakmai képzettségük egyre növekvő színvonalát követelte meg, s ez az igény nem csökken a jövőt illetően sem. A munkásosztály megyénkben dolgozó tagjainak e minőségi struktúrájában bekövetkezett változások legszemléltetőbben az általános műveltség színvonalát leginkább jellemző iskolai végzettség és szakmai képzettség alakulásában tükröződnek. Pl. 1960-ban már a nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású aktív keresőknek mintegy 30, 1970-ben 55, 1973-ban pedig már több, mint 60 százaléka rendelkezett 8 általános, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel. Közöttük egyre több az érettségizett, arányuk 1973-ban már — a termelés közvetlen irányítóit nem számítva — mintegy 3 százalék volt, míg 1960-ban még nem érte el a fél százalékot sem. A munkásosztályhoz tartozók iskolai végzettségét nemenként vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a munkásnők iskolai végzettségének színvonala a férfiakétól némileg elmarad. A munkások iskolai végzettség szerinti megoszlása 1973-ban Az általános iskola Érettségit Megnevezés 0—7 | 8 Érettségit Egyetemet, főiskolát Megnevezés osztályát Érettségit Egyetemet, főiskolát végzettek aránya Férfiak 39,2 54,2 6,2 0,4 Nők 44,4 53,0 2,6 — EGYÜTT 41,1 53,8 4,9 0,2 427