Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány levonva a tanulságokat az ellenforradalom előtt a mezőgazdaság szocialista átszervezése területén elkövetett szektás és revizionista hibákból, más szellemben, más módszerekkel, a lenini szövetkezési elvek következetes érvényesítésével látott hozzá e feladatok megvalósításához. A párt által kidolgozott agrártézisek és az ezek nyomán hozott kormányhatározatok hatására ha lassú ütemben is, de növekedésnek indult a szövetkezeti mozgalom fejlődése. 1958 végén már 105 termelőszövetkezet és 53 termelőszövetkezeti csoport működött és a megye összterületének 10 százalékán gazdálkodtak. A Központi Bizottság 1958. decemberi határozatát követően 1959 első hónapjaiban Tolna megyében is erőteljes mértékben indult meg a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülése. Az év első negyedévében 43 termelőszövetkezet alakult a megyében és 12167 család 14 172 tagja lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Ezzel a családok száma 16 896-ra, a tagok száma pedig 19 827-re nőtt. A belépett családok több mint 41 százalékát a 7 kh-nál nagyobb területtel rendelkező gazdálkodók képezték, ami arra utal, hogy ebben az időszakban már a középparasztok is tömegesen léptek be a szövetkezetekbe. A termelőszövetkezeti mozgalom gyors fellendülése és térhódítása eredményeként 1959. I. negyedéve végén a megye 108 településéből 58 olyan község volt, amelyek parasztsága csaknem teljes egészében a nagyüzemi gazdálkodást választotta. A szövetkezeti szektor részaránya a megye összterületéből ebben az időpontban már 26 százalékot képviselt. A termelőszövetkezeti mozgalom gyors ütemű fejlesztése 1959 második felében és 1960-ban is folytatódott, s 1961 elejére lényegében be is fejeződött. 1961 végén már a megye parasztságának döntő többsége 159 termelőszövetkezetbe tömörülve a megye összterületének 56 százalékán gazdálkodott. Ezzel — az állami gazdaságokat is beleszámítva — a megye összterületének közel 90 százaléka, szántóterületének pedig több mint 80 százaléka a szocialista szektor kezében volt. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének kiemelkedő eredménye volt, hogy sikerült megvalósítani az MSZMP 1958. decemberi határozatában megfogalmazott kettős feladatot, amely szerint az átszervezés éveiben — a tulajdonviszonyok átalakításával párhuzamosan — a mezőgazdaság termelése ne essen vissza, sőt fokozatosan emelkedjék. E célkitűzések megyei megvalósítását mutatja, hogy pl. a megye szántóterületének több mint felén termesztett búza és kukorica termésátlaga 1962-ben — az átszervezés befejezését követő első esztendőben — 16, illetve 13 százalékkal volt magasabb, mint 1958-ban. Hasonló tendencia figyelhető meg az állattenyésztés területén is. A 100 kh mezőgazdasági területre jutó számosállat 1962-ben 4 százalékkal volt több az 1958. évinél. A mezőgazdaság szocialista átszervezése — amellett, hogy befejezésével a tulajdonviszonyok szocialista típusa általánossá vált hazánkban — elsősorban a parasztság helyzetében eredményezett alapvető változásokat. Említettük már, hogy a földosztással a tulajdonviszonyok jelentős mértékben módosultak ugyan, jellegük azonban alapvetően nem változott meg, a földterület döntő többsége magántulajdonban maradt továbbra is, amelyen kisárutermelést folytattak. A magántulajdon és a kisárutermelés talajain kialakult vagyoni különbségek viszont nemcsak szociálisan differenciálták a parasztságot, hanem a parasztságon belül alapvető osztálykülönbségek forrását is képezték. A szegényparasztok, a 421