Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

be vehető nagyobb épület ekkor a városban nem volt, új építésére pedig nem kaptak beruházási keretet. A továbbiakban lássuk milyen célokra javasolták hasznosítani a gyapotegrenálót. A megye vezetői 1953. nyaráig még bizakodtak a gyapotegrenáló jövőjét illetően, de egyben a város iparosítása érdekében további üzem telepítését javasolták. A megyei pártbizottság vezetői 1953. augusztus 8-án az MDP KV Ipari-Közlekedési Osztályára küldött levelükben a következőket írták: „Az iparosodás terén Szekszárd elmaradt. Nincs egy komoly üzeme sem a most épülő gyapotegrenálón kívül. Szükségesnek látszik egy Mezőgazdasági Gépgyár létesítése." Ehhez kértek segítséget.

72 Néhány hónappal később, amikor megtudták, hogy a gyapotegrenálóból gyapjúraktár lesz, felvetették, hogy ezt nem tartják helyesnek. Javasolták egy húsfeldolgozó és konzervgyár építését. Választ erre a javaslatra sem kaptak, de a megyei pártbizottság vezetői a következő évben is rendületlenül ostromolták javaslataikkal az MDP KV Ipari-Közlekedési Osztályát, valamint a Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályt. A javaslatok között első helyen a mezőgazdasági kisgépgyár telepítése állt. Kezdetben 700—800 fő foglalkoztatását tartották lehetségesnek, de később felmerült 3000 fő foglalkoztatásának lehetősége is. Végül a mezőgazdasági kisgépgyár telepítésének feltételeit az MDP KV Ipari-Közlekedési Osztálya és a KGM szakemberei megvizsgálták. Ennek alapján a válaszban (1954. április 19.) a központ közölte, hogy az épület átépítése több millió forintos beruházást igényel, amire nincs lehetőség. Ezen túlmenően „gazdaságilag ésszerűtlen és politikailag helytelen volna egy jelépített raktárhelyiséget teljesen átépíteni". Ezzel eldőlt, hogy mezőgazdasági kisgépgyár nem lesz. A megye vezetői néhány nappal később újabb javaslattal álltak elő, ha nem mezőgazdasági kisgépgyár, akkor cipőgyár. Részletezés nélkül felmerült még ruhagyár, kötöttárugyár, kendergyár és cukorgyár létesítése, majd később mezőgazdasági hulladékfeldolgozó, valamint tésztagyár létesítése is.

73 74 Elutasítást a megye nemcsak az ipartelepítési javaslataira kapott, hanem több esetben az üzemek korszerűsítését szorgalmazó ügyekben is. így például 1954. június 23-án közölték a központtal, hogy „A Tm. Téglagyári ES üzemeiben az utóbbi időben 450 000 nyerstégla a nem megfelelő szárító és kazalozó fészerek miatt tönkrement." Bármennyire is szükséges volt a tégla, néhány nap múlva megjött a válasz, hogy „a minisztériumnak nincs kerete a téglagyári szárítók építésére". Ugyancsak a beruházási keret szűkössége miatt 1954-ben leállították a mázai és szekszárdi téglagyárakban a szociális létesítmények építését.

75 Tehát még a legszükségesebbekre sem jutott pénz, hiszen köztudott volt, hogy a téglagyárak milyen elmaradott szociális körülményekkel rendelkeztek. Létfontosságú Tolna megye iparosítása Az ellenforradalmat követően Tolna megye iparosítása érdekében a megyei pártbizottság vezetői újabb kezdeményezéseket tettek. A megyei pártbizottság ipari osztálya a megyei tanács elnökéhez 1957. júliusában írt levelében a következő fejlesztéseket javasolta: — Fejleszteni kell a konzervipart Pakson és Dombóváron, új konzervipart kell létesíteni Szekszárdon. — Tárgyalásokat kell folytatni az ÉM. és a Belker. miniszterhelyettesekkel a Szekszárdon létesítendő tejipari üzemről. 25* 387