Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

Az I. hároméves terv időszakában az üzemek kisebb-nagyobb beruházásokat hajtottak végre, elsősorban gépparkjukat bővítették. A Bonyhádi Cipőgyárban például a tervidőszak első évében 468 000 forintot költöttek beruházásra, főként termelő berendezésekre.

33 A Bonyhádi Zománcgyár az államosítás után, 1948-ban átvette a felszámolt Fuchs és Schlichter fővárosi cég berendezéseit, több mint 924 000 forint értékben. A gyár 1949-ben jelentős profilváltoztatást hajtott végre, a zománcedénytermelés részaránya 81 százalékra nőtt az előző évi 69 százalékkal szemben.

34 A hároméves terv első évének eredményei alapján az ország bőrgyárai között első lett a Simontornyai Bőrgyár és ezzel elnyerte az élüzem címet.

35 A Bonyhádi Cipőgyár jó eredményeiről 1948. év végén két helyi lap is tudósított. „Az ország egyik legjobban dolgozó cipőgyára, 1938-ban 185 000 pár cipőt (havi 15 400 párat) termelt. A gyár 1947-ben 84 400 pár cipőt termelt. A hároméves terv éveiben 130 000; 150 000; 182 000 (havi 15 000) párat termel. 1948. augusztus elejéig az előirányzott 11 000 pár helyett 13 000 párat termeltek, utána elérték a havi 15 000 párat, tehát a harmadik tervév végére kitűzöttet. 1949ben januártól júliusig el akarják érni a 19 000 párat."

36 37 1948—1949 években folytatódott az államosítás. A kisebb termelőegységeket összevonták. így például egybeolvadt a Dombóvári Vajtermelő Rt. és a O. M. T. K. új dombóvári telepe, amelyet a Gazdasági Főtanács 2959—1948 számú rendelete alapján Nemzeti Vállalattá nyilvánítottak.

38 Az államosítás a munkásság kérésére történt.

39 Másutt is kezdeményezték a dolgozók az államosítást. A Tolnanémedi Kendergyárban „a gyár 10 dolgozója látva a tulajdonos és bizalmasa, a gyárvezető tudatos, szabotáló magatartását, az üzem államosítását kérte a minisztériumtól".® A Dombóvár és Környéke 1949. januárjában hírt adott arról is, hogy „megszűnik a Dőry-Konzervgyár, helyette nagyszabású konfekcióüzemet létesítenek".

41 A hároméves terv keretében újra előtérbe került — leginkább a helyi igényeket kielégítő — élelmiszeripar fejlesztése. Természetesen a méretek a lehetőségeken belül mozogtak. A kezdeményezésekben ebben az időszakban nagy szerepe volt a községi és városi képviselő-testületeknek. Dombóvár nagyközség képviselő-testülete például 1948-ban több ipari ügyet tárgyalt. Határozatot hozott jéggyár

42

, hűtőház

43 létesítéséről, valamint a vágóhíd bővítéséről.

44 A határozatokat Tolna vármegye alispánja helybenhagyta. Dombóvár nagyközség képviselő-testülete 1949. január 27-én tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatot a megszűnt Dőry-Konzervgyár helyén ruhakonfekció üzem létesítésére. A beruházás előirányzata 144 000 forintot tett ki. A ruhakonfekció üzem létesítésének megokolása: „A Dőry-Konzervgyár megszűnése nagymértékben fokozta a községben a munkanélküliséget és rontotta a dolgozók szociális helyzetét. A községben létesült szabó kisipari szövetkezet bebizonyította az életképességét, de továbbfejlődni nem tud." A vármegye alispánja megtagadta a határozat helybenhagyását. Megokolás: „A kisipar fejlesztése elsősorban nem községi, hanem kormányzati feladat.. ."

45 Az I. ötéves terv előkészítésének időszakában ismét felmerült az iparosítás gondolata. A Tolnamegye. 1948. szeptember 8-i számában cikket közölt „Az új ötéves terv Szekszárd és Tolna megye gazdasági életében" címmel. A cikk szerzője az iparosításra fordította a figyelmet és a következőket írta: „Itt kell, hogy Szekszárd és Tolna megye dolgozói felhívják a figyelmet arra, hogy itt van a mód és alkalom, hogy a kispolgári tunyaságban szenvedő Szekszárd lépést tartson a haladássál és meginduljon az iparosodás felé. Üj ipari várossá kell fejlesz379