Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

A helyreállítástól a tervgazdálkodásig Az üzemekben a felszabadulást követően rövidesen megindult a termelés. A folyamatos termelést több helyen akadályozta a nyersanyag és a tüzelőanyag hiánya. A gyárak dolgozói sokat tettek a termelés beindítása és folyamatossága érdekében. Ebben a munkában jelentős segítséget kaptak a Vörös Hadsereg alakulataitól. Ennek a hősi korszaknak a bemutatására lássuk a megye néhány nagyobb üzemének példáját. A Tolnai Textilgyár nagyobb károsodás nélkül vészelte át a háború pusztításait. A tél folyamán az üzembe helyezést akadályozta a szénhiány. 1945. április első napjaiig csak a szükséges karbantartási munkákat végezték. A termelés beindítását lehetővé tette az épület és a gépek épsége, a megfelelő mennyiségben megmaradt és így rendelkezésre álló fonalkészlet. Az alapvető segítséget a helyi szovjet parancsnokság adta meg azzal, hogy az üzemeltetéshez napi, mintegy 40 q szenet biztosított. Első lépésként az egyágú fonalat cérnázták és ezzel indították be a sértetlenül maradt 120 szövőgépen a termelést egy műszakban. Először kabátszövetet, majd műrost vetülékkel és selyemlánccal blúz- és inganyagot gyártottak.

6

'

7 A Tolnai Selyemfonó- és Cérnagyár ugyancsak szénhiánnyal küzdött. Ugyanakkor problémát jelentett az alapanyaghiány is. 1945. április 16-án a cérnagyárban 200 fővel, a selyemgyárban 500 fővel megindult a termelés.

8 A termelés beindulásának egyetlen forrását a szovjet alapanyag-szállítások képezték.

9 A Bonyhádi Cipőgyárban a termelés november közepén állt le és csak december közepén indult be újra. Közben nagyon bizonytalan helyzet alakult ki, ami csak akkor szűnt meg, amikor a szovjet hadsereg igényt tartva a gyár termékeire, megbeszélte a tulajdonosokkal a termelés megindítását, amelyhez az alapanyagot ők biztosították.

10 Rövid idő alatt 400 párra, majd napi 600 párra és később 800 párra emelkedett a termelés. A gyárban 1945. augusztusáig bakancsokat, csizmákat, kórházi papucsokat gyártottak.

11 A Bonyhádi Zománcgyárban a termelést 1945. január 16-án indították be. Kezdetben a szovjet csapatok tankjait és eszközeit javították az üzemben. A gyár raktárán lévő mintegy 4 vagon lemezt feldolgozva edényt (csajkát) készítettek a hadsereg részére.

12 A Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. paksi üzemében amikor hírül ment december második hetében, hogy a szovjet városparancsnokság meg akarja indítani a termelést — egyre többen segítettek az üzem helyreállításában és a romeltakarításban. Még december vége előtt megindult a termelés, mivel volt több száz vagon vöröshagyma, valamint pár hónapra elegendő szén. Megindult a szeszfőzde is. A termékeket a Vörös Hadseregnek szállították. 1945. március végén elfogyott a vöröshagyma, majd hamarosan a szén is. A szárító üzemben tésztagyártásra tértek át. így tartott ez az év nyaráig.

13 A nagyrészt megsemmisült Simontornyai Bőrgyárban a felszabadulás után a gyár dolgozói a szovjet hadsereg alakulatainak segítségével láttak hozzá a romok eltakarításához. Az erőművet 1945. április 15-én sikerült megindítani, s ennek eredményeként a bőrgyártás is beindult mintegy 150 fővel. (A háború előtti létszám 800 fő Volt.) A felszabadulás után hasonló helyzet alakult ki a kisebb üzemekben is. A kezdeti időszakban szinte általános problémaként jelentkezett az alapanyagés a szénhiány. Ez az akkori bonyolult, háborús helyzet velejárója volt. Az üze375