Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

ben eszközöltek, a mezőgazdászok 40 százalékát a követelményekhez mérten alkalmatlannak találták. Május elejéig a megyében tízre nőtt az alkalmatlanság címén lecserélt, kihelyezett termelőszövetkezeti vezetők száma. A leváltás okai: a járatlanság, a nehézségek elől való meghátrálás, a tagság bizalmának elvesztése. Különböző tanfolyamokat szerveztek, fiatalokat iskoláztak be szakmunkásképzőre a tanácsok, így sertésgondozó, öntözési, takarmánygazdálkodási, mezőgazdasági gépkezelői ágazatokra mozgósítottak.

137 A képzési formák azidőszerint még magukon viselték a kezdeti jegyeket, hisz' még „sertéshízékonysági vizsgálati tanfolyamot" is szerveztek.

138 A termelőszövetkezeti szakmunkások biztosítása végett Szekszárdon a mezőgazdasági technikumon kívül mezőgazdasági szakiskola létesítését határozta el a Földművelésügyi Minisztérium.

139 A MEGÚJHODOTT PATRONÁZS-MOZGALOM A falu forradalmi átalakulásának időszakában a termelés és a munka társadalmasításának magasabb fokán álló munkásosztály — a főváros XI. és XII. kerületi üzemeinek és megyénk gyárainak, állami gazdaságainak több száz főnyi munkásosztaga — tiszta szívvel, áldozatkész szövetségesként sietett a dolgozó parasztság segítésére. Segített a munkásosztály egyrészt szocialista állama révén, amely hiteleket, pénzügyi kedvezményeket, nemesített vetőmagot, műtrágyát, gépeket adott, államilag fizetett szakembereket küldött a falunak, és segített közvetlenül, a vezető osztályhoz méltó öntudattal, önzetlenséggel, legjobbjai szabad idejének feláldozásával. Az új patronázs-mozgalom minőségileg különbözött a felszabadulást követő időszak falu járó mozgalmától, noha mindkettő osztályszövetség volt, a baráti segítés jegyében fogant. A falu járó mozgalomban tartalma szerint a város nyújtott segítő jobbot a falunak, a még tőkés gyárakban dolgozó munkásosztály segített az osztályhelyzetében korántsem egységes paraszti osztálynak harcát megvívni. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején keletkezett, egy évtizedig fennálló országos mérvű patronázs-mozgalom már két új típusú osztály szövetségének volt a kifejezője. A kor követelményei szerint megváltozott a kapcsolat tartalma, mert a patronálás keretében a legforradalmibb osztály, a szocialista munkásosztály már a szocialista falu megteremtése, a mezőgazdasági termelés fokozása, az egységes paraszti osztály kialakításának erősítése érdekében fáradozott. Szükség volt az 1959-ben életre hívott patronázs-mozgalomra azért is, mert a termelőszövetkezeti mozgalom 1957—1958-as lassú fejlődési ütemét követően, az ugrásszerű fejlődés folytán, a régi és új szövetkezetek tagsága és vezetősége egyszerre nézett szembe az anyagi, a szervezési, a gazdasági és a politikai porblémák sokaságával.

140 Az új termelőszöveteknek előzmény híján a semmiből kellett kiépíteniök a közös alapokat, s mindezt az e munkában tapasztalatlan vezetőknek, tagoknak kellett megtenniök. Az MSZMP Központi Bizottságának 1958. december 7-i és a Központi Bizottság Titkárságának 1959. április 10-i határozata alapján, a kommunisták szervezte ipari munkások, gyári patronázs-mozgalom új társadalmi erőket állított a közös ügy szolgálatába. Ezek az erők a helyiek kiegészítéseként gyors, konkrét és közvetlen támogatást nyújtottak a termelőszövetkezetek megindulásához és megszilárdításához. A mozgalom célját a politikai, szakmai és gazdasági segítségnyújtásban, a helyi lehetőségek legteljesebb kihasználásában megjelölő határozat nagyon 328