Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

A megye politikai vezetése a Központi Bizottság legújabb határozatában hangsúlyozottak kiemelt kezelése, az alapelvek, a bevált, alapvető módszerek alkalmazása mellett több kérdésben hasznosította a tervben az addig szerzett tapasztalatokat is. Így többek között előírta, hogy az első szakaszban ott indítanak, ahol viszonylag rövid idő alatt és nem túl nehezen elérik a szövetkezeti községgé alakulást. Nem állnak le a szervezéssel a 80—85 százalékos belépések esetén. Folytatni kell a fejlesztést a tavasszal 70—80 százalékos aránynál abbahagyott községekben, és csak azonnal kezdő termelőszövetkezeteket lehet alakítani. Kijelölték azt a tizenkét községet, ahol az első időszakban megindítják a termelőszövetkezeti szervezést: Bonyhádvarasd, Kéty, Szakcs, Belecska, Keszőhidegkút, Gerjen, Kajdacs, Tolna, Mözs, Szedres, Nagyszokoly, Iregszemcse. Szerepet játszott a kijelölésben, hogy e helyeken kedvező volt a termelőszövetkezeti mozgalom mellett a hangulat, e községek egy részében jól gazdálkodtak a meglévő termelőszövetkezetek, megfelelő helyi erők állíthatók sorompóba a jól politizáló, erősödő pártszervezetek közvetlen irányításával. A rugalmasság jegyében, a minden áron erőltetést kerülve hangsúlyozták, hogy nem korlátozódik e helyekre a számszerű fejlesztés, s nem szabad mereven ragaszkodni ahhoz, hogy feltétlen minden kijelölt községben az első időszakban kell megkezdeni a szervezést. A tervnek az előkészítéssel foglalkozó fejezete részletesen előírta, hogy mely erőket, mikor mozgósítanak az agitációs munkára, mi lesz a meggyőző tevékenység tartalma, mondanivalója, a szóbeli agitáció mely formáit alkalmazzák. Kitért a terv a különböző társadalmi szervezetek sajátos és konkrét teendőire, az összhang megteremtésére, a helyi önállóság növelésére, a termelőszövetkezeti tagok bekapcsolására, sőt még arra is, hogy az átszervezés befejeztével a brigád egy-két tagja maradjon ott, segítse elő a gazdasági, politikai indítást. Az új vezetők képzése, a közös gazdálkodással összefüggő tagsági ismeretek megszerzése, a tagosítás, a földjáradék feltétlen kifizetése, az újabb üzemi patronálók biztosítása sem maradt ki a tervből. Meghatározó erejű és tartalmú útmutatássá vált a tömeges átszervezés második szakaszára a terv vitájának első titkári összefoglalója: „Mi nem abból csinálunk presztízskérdést, hogy Tolna megye mikor válik szocialista megyévé, hanem abból, hogy a párt politikáját hogyan hajtjuk végre!" Először mondták ki a megyében ezt, s ez a módszer megválasztásában, az e munkában feltétlenül kiküszöbölendő versenyszerűség mellőzésében, a durvaságok elkerülésében döntő útmutatássá vált a szövetkezeti mozgalmat szívvel-lélekkel előrevivő kommunista és párton kívüli agitátorok számára. A konkrét fejlesztési tevékenység megindításának időpontját a terv a megyei nagyaktíva tanácskozását követően jelölte meg. Az átszervezés második szakasza gyakorlati nyitányának tekinthető, a megyei pártbizottság által összehívott nagy aktíva ülést Szekszárdon 1959. november 19-én tartották meg.

88 A szűkszavú tudósítás hírül adta, hogy a mezőgazdaság időszerű kérdései témakörrel tartották meg a nagyaktíva ülést, ahol párt-, állami és tömegszervezeti vezetők, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok vettek részt, a vitában felszólalt Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottsága tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese is. Valószínűsíthető, hogy az első napok nem hoztak látványos, szembetűnő, számszerű eredményeket. Erre utal a megyei tanács végrehajtó bizottságának a 317