Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

kezetek és a pártszervezetek segítésére.

35 Az MSZMP Központi Bizottsága Titkárságának 1959. március 13-i határozata alapján Tolna megye az új és gyenge termelőszövetkezetek megerősítésére 50 szakember-státuszt kapott. A 3004/1/1959. sz. Kormányhatározat alapján dr. Tuska Pál, a megyei tanács vb-elnöke, április 9-től május 22-ig 34 szakembert nevezett ki állami támogatással, példás gyorsasággal gyakorlattá váltván a központi akaratot. Rövid idő alatt munkába állították a termelőszövetkezetekben a 11 elnököt, a 14 mezőgazdászt és a 9 könyvelőt. A jelentős is kevés, ugyanis a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának május 9-i jelentése szerint a 151 termelőszövetkezet közül 51-ben nem volt mezőgazdász és a termelőszövetkezeti könyvelők közül 36-nak hiányzott a könyvelői végzettsége. Követelményként állította a megyei tanács végrehajtó bizottsága a községi tanácsok vezetői elé az új termelőszövetkezetek hatékony segítségét, s számon is kérte azt.

36 „A Szekszárdi Városi és a Községi Tanácsok vizsgálják meg, hogy az egyes termelőszövetkezetek kihasználják-e a 3004/1/1959. sz. Kormányhatározat nyújtotta lehetőségeket... fejtsenek ki politikai felvilágosító munkát ennek biztosítása érdekében" — írta elő a 8/1959. számú tanácshatározat. Mindezek ellenére jócskán akadt a községekben bizonytalanság, tétovaság, s érzékenyen reagáltak a megye vezető párt- és tanácsi testületei, annak tagjai a fogyatékosságokra: „Kisdorogon a tanácsi vezetők csak örvendeznek a termelőszövetkezet megalakulásán, de támogatására semmi elképzelésük." „Több községben az új termelőszövetkezeti vezetők azt sem tudják, hogy gondjaikkal hova forduljanak."

31 # Az indulás időszakában a közös élet megalapozása útjában számos nehézség, szorongató gond mutatkozott. A munkaszervezetek kialakításakor a régi tagoknál le kellett küzdeni az újakkal szembeni bizalmatlanságot, nem egy esetben éles — néha veszekedéssé fajuló — vita folyt azon, hogy „az újnak adják a jó munkahelyeket, ők kerülnek vezető helyekre". Az új termelőszövetkezeti tagokat bátorítani kellett az agitátoroknak, s ugyanakkor nyesegetni régi vonásaikat, az „én lovam, az én vetésem" — beállítottságot. Az állatállomány elhelyezése, takarmánnyal való ellátása nehézségekbe ütközött, kevés volt a közös épület, s a bevitt jószághoz az új tsz-tagok nem vittek be elegendő takarmányt.

38 A szövetkezetek beruházási szükséglete ugrásszerűen megnőtt. A termelőszövetkezetek építkezéseinek gyors lebonyolítása végett a megyei tanács megszervezte a Beruházási Irodát, mely 1959. április 1-gyel, 11 főnyi létszámmal meg is kezdte égetően hasznos és fontos tevékenységét.

39 Elismerésre méltó tevékenységét, gyorsaságát jelemzi, hogy a Beruházási Iroda tervezése és műszaki segítése révén május közepén már 920 férőhelynyi szarvasmarha-istálló, 4 db száz férőhelyes sertésfiaztató, 2 db sertésszállás, 40 vagonnyi raktár, 600 köbméternyi siló és 191 kh területre új öntözőtelep építkezése folyt a termelőszövetkezetek számára.

40 Minden erőfeszítés ellenére kevés volt az istálló,

41 a jószágok szerteszét, gyakran volt tulajdonosánál voltak elhelyezve. Támogatva a helyi kéréseket, állást foglalt a megyei párt végrehajtó bizottság, hogy az ellenforradalom idején feloszlott termelőszövetkezetek épületeit adják vissza az állami gazdaságok. Indokolásához néhány példát: Sárszentlőrincen és Györkönyben a jószágok 11 helyen lettek elszállásolva, a 80 pár ló 40 helyen. Sürgették az eladásra kerülő lovak átvételét. A szekszárdi járásban közel félezer volt akkor a felesleges ló — Bátaszéken napi 12 q takarmányt emésztet308