Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

melőszövetkezetek egy része állandóan cserélte leromlott állatállományát, így pl. a bonyhádi Dózsa Termelőszövetkezet hat év alatt, két és félszer cserélte ki a teheneit. A termelőszövetkezetek 1958-as zárszámadásai

12 egy termelőszövetkezeti tagra 10 157 Ft természetben és pénzben juttatott részesedést mutattak. A jövedelem nem jelentéktelen, ha összevetjük azzal, hogy a vezetők gyönge felkészültsége és más tényezők nagyban hozzájárultak az adottságok nem megfelelő kihasználásához. A megye 105 termelőszövetkezetében 60 elnöknek nem volt mezőgazdasági szakképzettsége, mezőgazdásza csak 42 termelőszövetkezetnek volt, és a szakképzetlen könyvelők száma 55. Utóbbiaknál egészségtelenül nagy volt a cserélődés, mivel tíz esztendő alatt 129 olyan könyvelőt képeztek a termelőszövetkezeteknek, akik nem a termelőszövetkezetekben dolgoztak. A termelőszövetkezetek 1958-as mérleghiányának összege 4 143 000 Ft, mely 32 szövetkezetben mutatkozott. Noha úgy értékelte a tanácsi vezető testület, hogy a számszerű termelőszövetkezeti fejlesztés terén „megindult a lassú fejlődés, elszakadtunk a mélyponttól", megjelölték a visszatartó erőt is. A számszerű fejlődés elmaradásának fő okát abban látták, hogy az ellenforradalom időszakában a kilépők és kívülállók sok, a szövetkezethez hű termelőszövetkezeti tagot sértettek meg, aminek visszahatása, hogy a termelőszövetkezeti tagság elzárkózott az új belépőktől, féltette gazdasági eredményeit. Ilyen volt például a jól gazdálkodó aparhanti termelőszövetkezet, ahol a 6 jelentkezőből, csupán kettőt vettek fel. Az okok közé tartozott az is, hogy „falusi tanácsi vezetőink nincsenek mindenütt meggyőződve a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességéről, és sok dolgozó paraszt nem látja még a termelőszövetkezeti mozgalom előnyeit".

13 Mindezek méginkább kiemelik annak fontosságát, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban feltárt akadályokat kiküszöböljék, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit felismertessék, s elismertessék az egyénileg dolgozó parasztsággal is. TÁRSADALMI MÉRETŰ FELKÉSZÜLÉS, TÖMEGES CSATLAKOZÁS i Kiemelkedő jelentőségű az MSZMP Központi Bizottságának ülései közül az 1958. december 7-i tanácskozás, és annak határozata, mely a párt agrárpolitikai elveit, a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését tárgyalta. A központi bizottsági ülés kimondta, hogy a munkáshatalom sikeres megvédése és megszilárdítása befejeztével gyorsítani kell a mezőgazdaság szocialista átszervezését, melyet a történelem tűzött napirendre, és az ország, egész népgazdaságunk szempontjából, s nem utolsó sorban a parasztság felemelkedése végett döntő jelentőségű. Az agrárpolitikai elveket, módszert, utat megjelölő központi bizottsági határozat részletesen tisztázta a teendőket, eloszlatta a félreértéseket és félremagyarázásokat, tisztázta a lehetőségeket, a feltételeket, valamint a konkrét politikai és gazdasági tennivalókat a termelőszövetkezeti mozgalom meggyorsítása érdekében.

14 A határozatban kiemelték az úgynevezett kettős feladatot, azt az agrárpolitikai célkitűzést, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidejűleg fokozódjék a mezőgazdasági termelés. Kimondták, hogy mindenütt a párt vezesse, irányítsa a harcot az átalakításért, ehhez az egész társadalom egybehangolt munkája szükséges, elengedhetetlen minden kommunista, haladó dolgozó ember részvétele. 301