Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

védelmét élvező rác, bosnyák, dalmát, raguzai, zsidó kereskedők kifosztásáról alig van híranyagunk, — annál több a magyarnak magyar által való megsarcolásáról. Az egyik nevezetes útonállás 28 tanújának kihallgatási jegyzőkönyve rávilágít a török hódoltságban élő lakosság kereskedelmi viszonyaira. Varga Bálint bölcskei kereskedő Baranyából bort szállított Pestre, s egy alkalommal (1601-ben) a hajdúk feltartóztatták, megkínozták és megsarcolták. Bölcske város ezidőben Örsi Péter birtoka volt, de ő nem védte meg polgárait a hajdúk sarcolása ellen, akik Deli Markó vezérletével az éj leple alatt rontottak Bölcskére és túszokat szedtek, főként jómódú asszonyokat. „Jó patyolatos törököt fogott meg Deli Markó, mely mondást a megfogott asszonyokra gondolták" — vallja a győri káptalan előtt Szabó András 1604-ben. Szabó ugyanis Komáromból Bölcskére utazott valami adósság beszedésére és látta, amint a hajdúk válogatott kínzásokkal préselték ki a bölcskeiekből Varga Bálint borkereskedőre kényszerített sarcot. Kovács György nem bírta elviselni a hajdú járások szörnyűségeit és családját a Győr megyei Révfaluba menekítette, ö is vallomást tesz a nevezetes ügyben: „Deli Markó Vargha Bálinton valami sarcs pénzt erővel kitorkolt", azaz kierőszakolt. Hasonlóképpen nyilatkozik Bene Péter és Hardi János Révfaluba menekült ember. Tóth Imre özvegye elmondta, hogy az egyik jómódú kereskedő, név szerint Latos Mihály lányát a hajdúvezér elragadta, a szigetbe vitte s addig tartotta fogva, mígnem szülei a sarcot kifizették. Bucska Balázs szintén kereskedő volt Bölcskén, s 1601-ben a pesti vásárból jövet útközben Földváron eladta negyven aranyforintért árpáját, majd fogva tartott kereskedő társának kiváltására fordította. Éles Mátyás komáromivá lett egykori bölcskei jobbágy nem restelli bevallani, hogy Bölcskén egyetlen férfi sem mert a családja mellett megmaradni, amíg a hajdúk a közelben voltak, hanem a közelben állomásozó tatár helyőrségnél kerestek és találtak oltalmat. Nem csodálhatjuk, hogy a Bölcskéről elmenekült 28 lakos a győri káptalan előtt átkozza Deli Markot és lator hajdúit, akik miután feltartóztatták, megkínozták és megsarcolták a bölcskei borkereskedőt és számos kezesét, még további 200 aranyat is kiszedtek tőlük, mondván, hogy a borszállítmányt elkísérik Pestig, megóvják más hajdúcsapatok támadásaitól. De ha nem tetszik a bölcskeieknek a felajánlott kíséret, akkor elsüllyesztik a hajót.

12 A 15 éves háború említett eseményeinek hatására megkezdődik a nagy diaszpóra: Bölcske, Madocsa és Dunaföldvár lakosságának szétszóródása. A királyi Magyarországba és a török hódoltság védettebb mezővárosaiba költöző honfitársaink megtalálják az új környezetben is a fennmaradás útját. Madocsa református egyházának 1759-ből való anyakönyve visszautal a török idők eseményeire és közli, hogy az „Ecclesiának tagjai közül némelyek a pogány ellenségnek fegyverére kőitek ugyan, sokan mindazonáltal Révkomáromban és más bátorságosb helyekben" folytatták életüket abban reménykedve, hogy a török hódoltság viszontagságai megszűnnek. A bibliai Jób könyve 41. részének 2. versét idézték („ki horgot vetett a nagy Leviathánnak orrában és visszavonta maga vizeiben"), s úgy értelmezték, hogy Jézus megállítja a török (a

#

Leviathán) terjeszkedését. Heltai Gáspár is megjósolja a várható fejleményeket: a török hódítás határait. A „magyari birodalomnak" sorsában osztozni fog a német római császárság is, mint ahogy azt a kölni nép egy igen régi énekben dalolja: „... a veres kápolnáig jő fel török császár az ő erejével és itt e kápolnánál elveszti az ő fejét."™ 30