Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

Ha egy pillantást vetünk arra az iparszerkezeti kimutatásra, amely az egyes iparágak üzemeinek számával veti egybe megyénk ipari üzemeit, azonnal látható, hogy Tolna megye erősen mezőgazdasági jellegű lévén, az élelmiszeripar üzemei vezetnek. (Lásd III. Táblázatot.) Ha azonban arra a néhány üzemre gondolunk, amelyeknek termelési és munkásadatait alkalmunk volt az országos adatokkal egybevetni, azonnal láthatjuk, hogy egy háborúra készülő országban melyek lehettek azok a gyáripari üzemek, amelyeket hadi üzemmé nyilváníthattak. A zománcgyár hadianyaggyártás céljaira különösen megfelelt, a bőrés a cipőgyár bakancsokat, a selyemgyár az ejtőernyőket gyárthatta, míg az élelmiszeripar üzemei a raktározás, a frontra termelés és a hátország ellátása szempontjából voltak fontosak. Az ipar általános szerkezete és a gyáripar szerkezete között mégis aránylag nagy a különbség, s ennek okát nagyrészt abban lelhetjük, hogy Tolna megye ekkor még alapjában véve a kisipar hazája volt. Gazdaságtörténetét időben tekintve át, ez az időszak döntő változásokat hozott, de az országos fejlődés egészét nézve, gyáriparát elmaradottnak és nagyon gyengének kell tekinteni. Mennyi lehetett ekkor a megye gyáraiban dolgozó munkások létszáma? 1938-ban a megye tisztiorvosa gyárvizsgálatot tartott Tolna megyében és az esztendő első felében 48 gyárat és ipartelepet vizsgált meg. Ezekben összesen 1411 férfi munkás, 934 női munkás és 389 tizennyolc évesnél fiatalabb férfi és női munkás dolgozott, vagyis összesen 2734 gyári munkás. A megye alispánjának 1939. február 12-én a belügyminiszterhez küldött jelentésében arról számol be, hogy Tolna megyében 1938-ban összesen 92 gyárban volt egészségügyi vizsgálat, amelyekben 2798 férfi, 2062 női munkás és 464 tizennyolc évesnél fiatalabb férfi és női munkás dolgozott, tehát összesen 5324 munkás.

177 Sajnos a gyárakban készült jegyzőkönyvek hiányoznak, s így nem tudjuk, hogy az orvosi vizsgálat milyen gyárakra, illetve ipartelepekre terjed ki. E jelentésből kiderül, hogy az 1931. évi 3600—3800 munkásszám 7 év alatt közel másfélszeresére nőtt. Az időben ehhez az adathoz a legközelebb álló 1941. évi népszámlálás népességszámát véve alapul, a gyári munkások száma a megye lakosságának 1,9%-át alkotta. (A megye lakossága 273 174 volt.)

178 Az iparral foglalkozó kereső népesség száma 1941-ben 19 101 fő volt, így tehát a gyári munkások az ipari keresők 27,8%-át alkották, vagyis a megye ipari munkásainak több mint egynegyede már gyárakban dolgozó munkás volt.

179 E munkásság szervezettségéről kevés adatunk van, de egy 1935—1936. évi kimutatás szerint az akkori legális munkáspártnak, a szociáldemokrata pártnak Tamásiban 60, Bátaszéken 212, Tolnanémediben 23, Ozorán 3 tagja volt 1935ben, a szakszervezeti tagok száma viszont 1935-ről 1936-ra Bonyhádon 16-ról 25re nőtt, Pakson pedig 1936-ban 52 volt.

180 Amint az előzőekben láttuk az 1930-as évek második felében már komoly munkás-bérmozgalmak voltak Tolna megye területén is. A sztrájkokban részt vevő munkások számáról 1936-ból ismerünk egy kimutatást, amely szerint ebben az esztendőben Tolnán 350 selyemgyári munkásnő, Dunaföldváron 120 bőripari munkás, Pakson pedig fel nem jegyzett számú építőipari munkás sztrájkolt 1936 szeptemberében. Az utolsó sztrájk eredménye ismeretlen, de azt tudjuk, hogy a selyemgyárban 90 munkásnőt bocsájtottak el, Dunaföldváron pedig 40—50%-os béremelést sikerült a bőripari munkásoknak elérniük.

181 284