Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

nak előkészítői, szorgalmazói és sok esetben kezdeményezői is — ezen a területen is, akárcsak az országban mindenütt — a gyárak, a nagyobb üzemek vezetői voltak. Az 1937-ben feljegyzett címtári adatok szerint 20 villamosüzemet tartottak nyilván a megye területén, melyek közül hat áramfejlesztő és áramelosztó telep volt, és 14 pedig villanyszerelő-műhely. Ezeken kívül több rádió- és villanykereskedés jelzi,

53 hogy ez az iparág ekkor már teljes polgárjogot nyert ebben a megyében. A következő iparágban, a kő-, föld-, agyag- és üvegiparban 3 üzemcsoportot találunk Tolna megyében. Az első: a mészégető üzemek csoportja, amelyben gyárnak minősült a legalább 10 munkás alkalmazásával működő és folyamatosan üzemelő, kereskedelmi termelést végző üzem. Ennek egy vállalata volt; Szekszárdon. A másik a kőbánya, amelynek 3 üzeme volt ekkor a megyében: Mórágyon, Nagymányokon és Váralján. A harmadik pedig a téglagyártás, amelynek gyári jelleget a körkemence alkalmazása adott. A megye területén ekkor 19 gyári jelleggel működő téglagyárat jegyeztek fel a címjegyzékben, amelyek közül egy (Kakasdon) csupán a pót jegyzékben szerepel, tehát nyilván 1935. után jött létre, és egy (Nagydorogon) gróf Széchenyi Domokos uradalmában hamarosan megszűnhetett, mert utóbb tintával áthúzták.

54 A téglagyárak szétszórtságát a mellékelt térképünkön szemlélhetjük. Az Alsódunántúli Címtár adatai szerint 1937-ben feltűnően kevés üzemet és műhelyt találunk a megyében. (A megye iparszerkezetében 1,9%-ot alkotnak az ehhez az iparághoz tartozó üzemek.) Ennek nyilvánvalóan az is oka, hogy a címtár összeállítója csak a téglagyáros, illetve a műhely számát jegyezte fel, és sehol sem szerepel a téglagyárban dolgozó munkások száma, illetve a fazekas, kályhás és egyéb, ehhez az iparághoz tartozó műhelyekben munkálkodóké. A gyárak száma viszont a címtár és a gyári címjegyzék adatai szerint is viszonylag magas, sőt a címtár még egy-egy beton- és cementárugyárat is megemlít. Adatai szerint Bátán és Pakson három-három, Faddon kettő és Gyönkön, Hőgyészen, Lengyelen, Simontornyán, Tamásiban, Mázán és Tevelen egyegy téglagyár dolgozott. Űjdombóváron az Eszterházy-uradalomban a téglagyár egy tűzifaaprító teleppel dolgozott együtt. Dunaföldváron négy, Kurdon és Pakson egy-egy cementárugyárat is feljegyzett a címtár.

55 (A mellékelt térképen a gyári címjegyzékben szereplő 18 gyárat tüntettünk csak fel.) A címtár nem említi meg a dombóvári téglagyárakat, noha ezek folyamatosan üzemeltek a század eleje óta,

56 s hasonló a helyzet Szekszárddal is. A szakirodalom stagnálónak jelzi Tolna megyében a téglaipart a két világHáború között,

57 mindamellett a század elején létesült üzemek általában, — kisebbnagyobb megszakításokkal — folyamatosan dolgoztak és mindig megtalálták a megfelelő piacot. A részvénytársaságok között Spitzer Sándor és fiai Rt. 1929. évi alapítással jelzett téglagyárát Dombóváron a Nagy Magyar Compass úgy említi, mint amely fa- és építőanyag-kereskedést is folytató üzem. A cég alaptőkéje 150 000 P volt. 1934 augusztusában szállították le azt 200 000 P alaptőkéről. Ugyancsak Dombóvár székhellyel jegyezte fel a Compass ennek az iparágnak másik részvénytársaságát, amely 1917-ben alapult Mázaszászvári Téglagyári Rt. néven, és amelyet 1930-ban helyeztek Dombóvárra. 100 000 P alaptőkéjét 1926-ban állapították meg.

58 266