Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

a felvétel évében gyárnak minősültek, illetve amelyeket utóbb létesítettek, vagy beszüntettek.

4 Érdemes e felvétel adatait áttekinteni, — amelynek alapján készült a mellékelt térkép is —, mert az áthúzások, javítások, módosítások az 1935— 1938. közötti gyáripari üzemek iparágankénti változásairól is képet adnak. S bár nagyon nehézkessé teszi e munka olvasását az iparágankénti bontás, most mégis, ismét, ezt az utat kell választanunk, mert ez ad teljes és összegezhető képet tanulmányunk végén a megye gyáriparának ki- és átalakulásáról, szerkezetéről, sajátosságairól. A gyáripari címjegyzék először a Baranya megyei Hidas telephellyel jelölte meg a vas- és fémipar egyetlen Tolna megyei gyárát: a Magyar Zománcmű és Fémárugyárat (tulajdonosa Perczel Béla). Utóbb a telephelyét Bonyhádra módosították. A gyár főfeladataként a zománcozott edények gyártását jelölték meg. A világválság után kibontakozó konjunktúra idején a bonyhádi zománcgyár is belépett (1937-ben) a zománckartellbe, amelynek addig csak az öt, legnagyobb zománcgyártó üzem volt a tagja (mind az öt részvénytársaság volt). A termelési kvóta szerint az üzem a zománcedény-termelésben nagyon kis szerepet kapott, viszont a táblagyártásban vezető szerepe volt. (60%-át gyártotta az ország zománctábláinak.)

5 A gyár történetének írói árjegyzékek alapján megállapították, hogy az önálló gyár 1933. évi árai magasabbak voltak, mint az 1937. évi kartellárak, mégis, az első igazán gazdaságos termelési ciklust a kartellbe lépés hozta meg. Ezt azonban feltételezhetően az új gépvásárlás is előmozdította, hiszen 1937-ben automata faesztergát vásároltak, és a fanyeleket már az üzemben készítették. 14 excenterprést szereztek be és az addigi kisteljesítményű szívógáz-motor helyett egy 100, illetve 60 lóerős Martos és Herz gyártmányú szívógáz-motort vásároltak, ami jelentékenyen fejlesztette a gyár saját energiaellátási egységét. A gépek, felszerelések és szerszámok értéke 1936-ban 61 096 P volt, 1937-ben már több mint 6 000 pengővel volt több, és 1938-ban 139 014 P!

6 A gyárat ekkor korszerűsítették, nagy kapacitású zománcégető kemencét építettek, amelyet 1936-ig még három követett.

7 A gyár nyersanyagbeszerzési köre bővült. 1935-ből fentmaradt néhány számla, amely arra mutat, hogy a zománcfestéket a gyár külföldről, mégpedig elsősorban Drezdából (Drechsler fivérektől), Nürnbergből, a Majna melletti Frankfurtból importálta, de kapott zománcfestéket egy trieszti cég útján is, továbbá rendelt Mügelnből, Magdeburgból, Bonnból, Kölnből, Reichenbachból, Pilsenből, sőt 1937-ben Koppenhágából is festékanyagot. 1938-ban egy hamburgi cég is szállított Bonyhádra, és még ugyanebben az évben Zwickauból kőnyomdai átnyomópapírt rendeltek 140 birodalmi márka értékben (35 kg-ot).

8 A cég beszerzési forrásai tehát elég messze vannak, de a pontos szállítás és a vissza-visszatérő, azonos címre szóló megrendelés azt mutatja, hogy a bonyhádi gyár hitelképes fizetőnek bizonyul Nyugat-Európában. S mi a helyzet az üzemen belül? Egy gyárban készült kimutatás szerint 1927-ben 65 tonna volt a zománcedény-termelés, amely 1938-ban már évi 124 tonnára nőtt.

9 — A megnövekedett termeléssel és gépesítéssel a gyár energiafelhasználása is megnőtt. Egy számítás szerint a motorikus meghajtás energiafogyasztása 1931-től 1939-ig megkétszereződött.

10 17* 259