Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

a megye egyik képviselőjének átnyújtott díszalbumról közölt hír kapcsán — azt a megjegyzést teszi, hogy ez az album is azt mutatja, hogy a Molnárnyomda rendkívül jó felszereléssel és felkészültséggel dolgozik, a bőrfestéshez festőművészt alkalmaz.

103 1931 áprilisában, mint Magyarország egyik legnagyobb naptárgyártó vállalatát említik évi közgyűlésének megtartása alkalmával.

104 Annál meglepőbb volt azután ugyanez év augusztusában az a híradás, amely „a megye egyik legnagyobb iparvállalatának" leépítéséről szólt. A 78 éve dolgozó Molnár-nyomda augusztus 14-én alkalmazottainak csaknem a felét — köztük 10—15 éve ott dolgozó szakmunkásokat — bocsátott el a gazdasági válságra hivatkozva.

105 Ez az üzem ekkor már jelentős veszteséggel dolgozott.

106 Ebben a négy válságos esztendőben, amikor különösen a külföldi válság hullámait is érző megyei munkásság egy része munka nélkül, nyomorban élt, egyszerre megjelennek a sajtó hasábjain kommunistaüldözésekről, elfogatásokról, különböző titkos szervezkedésekről szóló hírek. Mindez azt bizonyítja, hogy a mozgalom a föld alatt élt tovább.

107 A szekszárdi múzeum járdáján és a decsi községházán egyik éjjel ismeretlen kezek felrajzolták a kalapácsot és a csillagos „kommunista címert" — amint erről a Tolnamegyei Üjság hírt adott.

108 Ezekkel a helyi lapokban vissza-visszatérő és az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően kommentált hírekkel kívánták elejét venni a munkásság tüntetéseinek. Ugyanakkor azonban az iparosok és kereskedők elégedetlenségének leszerelését is célul tűzte ki az államhatalom. 1932-ben Baranya, Somogy és Tolna megyére kiterjedő megmozdulást készítettek elő az iparosok és kereskedők, amellyel nyomatékosabbá kívánták tenni a kormányhoz benyújtandó memorandumokat. A szekszárdi ipartestület elnöke azonban — nagy meglepetésre — úgy nyilatkozott, hogy a szekszárdi iparosok nem vesznek részt a tüntető sztrájkban. Ez óriási felzúdulást váltott ki Szekszárdon, ahol 254 iparos nevében, annak megkérdezése nélkül nyilatkozott így az elnök. A szekszárdi iparosok is munka nélkül és a tönk szélén álltak, nekik is érdekük volt, hogy erre a tényre a kormány figyelmét felhívják, — amint ezt az újság hasábjain kifejtették.

109 A társadalmi feszültség egyre nőtt. Közben a közvélemény, különösen ezen a területen, ahol nagy volt a német kisebbség, éberen figyelte a németországi eseményeket is. 1931-ben német vendégeket vártak tanulmányútra Tolna megye nagy gazdaságaiba, de ez a kirándulás „a németországi nagy válság miatt" elmaradt.

110 Ez idő tájt azonban fel-felbukkan már a szolgabírói jelentésekben a „pángermán" izgatás, a Németországból érkező tömeges látogatások megszervezése, sőt helyenként tüntetések jelentése is.

111 A szociális és nemzetiségi elégedetlenség és feszültség mellett jelentkezik a gazdasági élettel kapcsolatos feszültség, elégedetlenség is. A megye közönsége ekkor ébredt tudatára annak, hogy az a terület, amelyen él és dolgozik, mennyire kiesett az ország vérkeringéséből, mennyire Hamupipőke-szerepre kárhoztatták egy nem eléggé átgondolt, szűklátókörű, nagyrészt a helyi vezetők alkalmatlanságából fakadó gazdaságpolitikával. Egy újságcikk utal erre, amely 1931 januárjában sorra veszi, hogy Szekszárd, a megye székhelye mi mindenről „maradt le" az évek folyamán. A vasúti csomópont Bátaszéken jött létre, (s azt ugyan az újságíró nem mondta, de közismert dolog volt Szekszárdon, hogy ez azért történt így, mert a szőlősgazdák annak idején attól tartottak, hogy a boruk 255