Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

a másutt látott parasztházaktól. A palánkvár területén élő lakosság török, vagy legalábbis törökké vált délszláv, míg a palánkon kívül a császári kém tarka nemzetiségű lakosságot figyelhet meg. Magyarok, rácok, cigányok és törökök járnak-kelnek Földvár utcáin. Tőlük tudja meg, hogy „mivel itt kóborló hajdúk részéről sok támadásban van részük, az egész város, falu és palánk magas kerí­téssel és mély száraz árokkal van körülvéve". Evlia Cselebi várvizsgáló szultáni biztosként látogatja meg a Duna menti erődítmények sorában a földvári palánkot és a következő megállapításokat teszi. „Földvár vára. Lajos magyar király építette. Azután a 936. évben (1529-ben) Szülejmán khán elfoglalta és fejlődötté tette. Buda területén a pasa magánjövedelmű birtoka (khász) és helytartóság. Ennek a vára is a folyó partján igen magas hegyen fekvő, nagyon erős és szép vár. A Duna mentén ennél erő­sebb palánka nincs. Köröskörül háromszoros tömésfal építkezésű palánka ez, melyet két igen mély árok vesz körül. Két helyen nagyon erős fakapuja van, melyek egyike a keleti irányba néző Kicsiny kapu. Az árok fölött fából egy pa­vilonja van, mely megtekintésre érdemes londsa; a várszolgák valamennyien itt üldögélnek és a Duna rakodópartját nézegetik. A várbeli nép e kapun át viszi be a Duna vizét. A másik kapuja nyugati irányban a külső városra nyiló Nagy kapu. Ennek az árka fölött fahid van. A vár négy szögletén levő igen erős tornyokban sáhi és zárbuzán ágyuk vannak. Benn a várban deszkazsindelyes ház és templomból át­alakított Szulejmán khó.n dsámija van. E dsámival összefüggőleg az ég csúcsáig emelkedő, négyszögletes, erős építkezésű, szép torony van, mely kilátáshely lé­vén, onnan az összes síkságok és viztócsák partjai három konák (állomáshely) távolságra meglátszanak. Egészen a csúcsán négy darab kitűnő ágyú van, sőt azon felül e tornyon van még Szulejmán khán dsámijának magas deszkamina­retje is. E toronyban őrzik a parancsnoknak és a kétszáz várkatonának értékes tárgyait. Külvárosa. Négyszögletű, csupán tömésfal keritésü város, melynek kerülete húszezer lépés. Erős torony-bástyákkal felszerelt s igen mély és mere­dek árokkal ellátott két deszkakapuja van, melyek mindegyike kettős szárnyú kapu. Mindegyik kapu fölött deszkabástyáju és készenlétben álló ágyukkal ellá­tott tornyok vannak. Ezen kapuk egyikén bemenvén, a másikon kimennek; kö­zépen főúttal bíró város és állomáshely ez. Van összesen kétszáz lapos fedelű, ala­csony háza, továbbá kertjei, egészséges vizű kutjai és egy dsámija, mely azelőtt művészi templom volt. Egy'mecsetje, egy fogadója, ötven boltja, a fogadó tövé­ben pedig egy csorgókutja van. Ez imár etek -en kívül e külvárosnak né­hány üres telek féle helye van, sőt olyan terjedelmű város ez, hogy az összes te­metők a városkeritésen belül vannak. E várba évenként egyszer öt-tízezer em­ber gyülekezik össze s akkor nagy vásár van, ilyenkor a várban is két-három­százig menő, nyomorúságos gunyhó formájú boltot készítenek." Gí A dunaföldvári rév hatalmas forgalmáról, melyet a vár népe is érdeklő­déssel figyelt, a város jövedelmeiről és a polgári lakosság adóterheiről tanulmá­nyunk későbbi fejezeteiben szólunk. Az Evlia Cselebi leírásában szereplő imáret tulajdonképpen egy vagy több kegyes alapítvány. Többnyire a dzsámi (templom) közelében találjuk az ilyen épületet. Mai vélemény szerint elsősorban a tanulók élelmezése folyt bennük, de egyes leírások szerint a község szegényeit is innen látták el élelemmel. Az imá­retek létesítésében a szultánok és pasák jártak elöl jó példával. Az európai or­25

Next

/
Thumbnails
Contents