Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

A gyár aránylag többször szerepelt a sajtóban, ami arra utal, hogy a közvélemény figyelemmel kísérte működését. Viszont az annál elszomorítóbb, hogy ez a „szereplés" rendszerint negatív előjelű volt. 1930 februárjában pl. a Tolnamegyei Üjság a „Tolnai selyemfonó szennyvizének kérdésé"-ről írt. A tolnaiak az egyik Tolna-szigeti földbirtokos indítványára beadványt intéztek a népjóléti és földművelésügyi miniszterhez és elpanaszolták, hogy a tolnai selyemfonoda a Holt-Dunaágba ereszti szennyvizét, amely az egész környéket egészségtelen bűzzel árasztja el. Az ügy kivizsgálására bizottság szállt ki. amely megáll anította, hogy 1898-ban. a tolnai selyemfonoda építésekor a szennyvizek levezetéséhez szükséges víziműveket elkészítették ugyan, de ezek kezelésére és karbantartására már nem fordítottak gondot, és ez az oka annak, hogy ezek a víziművek nem felelnek meg rendeltetésüknek.

62 A másik helvi lat) ennek a vizsgálatnak kaocsán megállapította, hogy a selvemcfvár nemcsak elhanyagolta a szennwíztisztító készülék karbantartását, hanem 1898. óta vízhasználati engedély nélkül is működött. A bizottság végül is arra utasította a felügvelőséget. hogy a vízhasználati engedélyt szerezze meg. Ezzel kapcsolatosan az újságíró vagy informátora annak a reménvének adott kifeiezést. hogy a vízügyi hatóság olyan kikötéseket tesz majd, amely lehetetlenné teszi a Duna további szennyezését.

83 Ennek az ügynek levéltári nyoma is van. A népjóléti és munkaügyi minisztérium 1930 januárjában, tehát még a sajtóban történt „szellőztetés" előtt átírt a földművelésügyi minisztériumba, hogy a szennyvíz ügyét vizsgáltassák felül. A földművelésügyi minisztérium a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal tervei. 111. előírásai alanián intézkedett azután. Az iratok közt megtalálható a földmű vei ésügvi minisztériumban készült egyik feljegyzés, amely szerint 1932ben hosszabbíttatták meg a csatornát annyira, hogy a szennyvíz a víz tükre alatt ömlött a Dunába.

64 Az újságban ez a probléma már nem került elő többé. Felemás megoldását mutatja azonban az, hogy 1933 végén és a következő esztendő elején éppen a Tolna melletti Holt Dunaággal kapcsolatban jelennek meg az egyik helyi lapban tervek. A cikkíró megemlíti, hogy a selyemgyár napi 10 ezer hl vizet fogyaszt, ami sürgetően szükségessé teszi a Holt Dunaág kotrását, vagy pedig a Sárvíz torkolata felett egy duzzasztó zsilip felállítását. E probléma azonban már továbbvisz a selyemgyár ügyénél és beletorkollik a Sió hajózhatóvá tétele és a környék öntözésének kívánalma révén egy távolabbi és nagyobb perspektívájú közgazdasági problémába.

65 Tolna másik, ehhez az iparághoz tartozó gyárüzeme az 1926. óta Tolnai Textilművek Rt. nevet viselő üzem, amelynek alaptőkéjét ekkor 80 000 Pengőben állapították meg. Alig öt évvel ezután, 1931 decemberében már 400 000 pengő volt ennek az üzemnek részvénytőkéje, és a nyereség összege 1173 pengő volt. A cég központja Budapesten volt. 1931. év végén a részgyártmányok értéke felülmúlta a 600 000 pengőt.

66 A helytörténeti kutatás kiderítette a részvények megoszlását 1930-ban. Ekkor már a Singer et Co. Asch cég kezében volt a 400 000 pengő értékű részvényből 330 000 pengőérték, míg a többi részvény a Kuruc család tulajdonában volt.

6r A gyár gépi berendezéseiről ebből az időből nincsenek konkrét adataink. Csak az újságok révén értesültünk néhány szomorú szenzációról. 1930 októbe249