Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

tette a Belügyminisztériumba, ami azt a reményt keltette, hogy az áramszolgáltatás még abban az esztendőben megindul Simontornyán.

34 Ugyanez év októberében éles hangú cikk jelent meg ugyanebben a lapban „Zavarok a villamosáram szolgáltatásban" címmel. A cikkíró támadta a Hungária Villamossági Rt.-t, amely a bánya és a világítást szolgáló centrumok kettéválasztásával, továbbá a hosszú hálózat ellenőrzésének erős leépítésével felelős ezekért a zavarokért.

35 E támadásra nem érkezett válasz, de a részvénytársaság belső ügyvezetői foglalkoztak vele. Ránkmaradt egy bizalmas jelentés (Vígváry aláírásával, dátum nélkül), amely a dombóvári üzemfőnökség területén végzett ellenőrző útról szólt. A hosszabb áramszünetet az az üzemvezetői rendelkezés okozta, amely szerint a szekszárdi transzformátorállomás kezelőszemélyzete nem végezhet kapcsolást. Az üzemvezető és a szekszárdi üzemfőnök közti kedvezőtlen viszony volt — a jelentés szerint — az oka a többször elhúzódott áramszünetnek. A jelentést tévő azt javasolja, hogy mivel a cikket, amely a Tolnamegyei Üjságban megjelent, teljes egészében nem lehet megcáfolni, — jobb ha nem reagálnak rá, és csupán azokat a következtetéseket vonják le abból, „amelyek az üzem biztonságának javítása érdekében okvetlenül szükségesek".

36 Sajnos e következtetések levonásának konkrét kihatásáról nem maradtak fent adatok. A következő iparág: a kő-, föld-, agyag- és üvegipar e területen már nagy hagyományokkal rendelkezett. Ez az iparág azonban szoros kölcsönhatásban állt az építőiparral, amely viszont a konjunktúra hullámaira a legérzékenyebben reagált mindig. Nyilvánvaló, hogy a rossz gazdasági viszonyok, az elszegényedés hatása először és legélesebben az építkezési kedv és lehetőség vonalán jelentkezett. Egy, a dél-dunántúli piachelyeket vizsgáló tanulmány szerzőjének megállapítása szerint a két világháború között Pécs és a Balaton partja volt a legjelentősebb téglapiac. A Balaton-part igényeinek kielégítését pedig a Dombóvár környéki téglagyárak is végezték.

37 Ezek a gyárak a legrégebbek közé tartoznak Tolna megyében. Az Első Dombóvári Téglagyár 1890-re tette alapításának évét, az Első Dombóvári Fakereskedelmi Rt. téglagyára 1896-ban alakult, míg hg. Eszterházy hitbizományához tartozó új dombóvári téglagyár 1907-ben jött létre. Szekszárdon 1888-tól állt a Schmideg-féle téglagyár és 1890-től működött a Paks-Űjvárosi Téglagyár is. Alsónyéken 1906-tól folyamatosan üzemel a Gauzerféle Téglagyár. Nem ismerjük alapításának pontos évét a Dunaföldváron működő téglagyárnak. Gyönkön Ausch Aladár 1931-ben, a válság egyik legsötétebb esztendejében létesítette téglagyárát, míg az ugyancsak Ausch család kezén lévő bonyhádi téglagyár 1925-ben jött létre, s a keszőhidegkúti pedig 1923-ban. A régi téglagyárak közé tartozott az 1909-ben létesített hőgyészi, az 1912-ben alapított varsádi, az 1908. alapítási évvel feljegyzett Tamásiban és Szakcson működő egy-egy téglagyár. 1914-ben kezdett dolgozni Tevelen egy téglagyár és 1917-ben kezdte meg üzemét a mázaszászvári téglagyár. Kölesden 1928-ban jött létre gyárüzem. Ez a 17 téglagyár volt az, amely túlélte, átvészelte a gazdasági válságot.

38 E téglagyárak működéséről nagyon keveset tudunk ebből az időszakból. Két nagyobb téglagyárnál éppen e 4 válságos esztendő alatt történt tulajdonosváltozás: A Paks-Üjvárosi Téglagyárban 1930-ban meghalt az eddigi tulajdonos, akinek gyermekei vették át az üzemet, — a szekszárdi Schmideg-féle tégla244